Intifáda ez egyetemeken: az új fasizmus balról jön

Valóság vagy szatíra? „Miután a héten zsidóellenes tüntetések törtek ki az egyetemen, a Columbia tisztviselői közölték: megvizsgálják, hogy az összes zsidó meggyilkolására irányuló felhívások sértik-e az egyetem szabályzatát.” Ha megnézzük, milyen folyamatok zajlanak ezekben a hetekben az amerikai elit egyetemeken, nem is olyan könnyű eldönteni a kérdést.

A válasz a folytatásból derül ki: „Bárcsak diákjaink békésen terrorizálhatnák a zsidó fiatalokat anélkül, hogy az egész világ rájuk szállna. De mindegy is, felülvizsgáljuk a szólással kapcsolatos politikánkat, hogy lássuk, ezek a teljesen normális ‘Öljünk meg minden zsidót, akit a campuson látunk’ kántálások sértik-e az iskolai szabályzatot” – adja az egyetem elnökének, Minouche Shafiknak a szájába a Babylon Bee szatirikus lap. Nem mintha nagyon túlozna.

Az amerikai Ivy League egyetemek adminisztrációi ugyanis a szívük mélyén annyira megértik, hogy szélsőbalos, üvöltöző, zsidó diákokat és profokat fenyegető palesztinpárti tüntetők hetek óta sátortáborokat hoznak létre a campusok területén, hogy csak a legerőszakosabb atrocitásoknál hívják ki a rendőrséget magánterületükre, a Nemzeti Gárdát nem merik mozgósítani, egyébként meg „tárgyalnak” az erőszaktevőkkel.

Mégis miről van mit tárgyalni, drága adminisztrátorok? Milyen akceptálható követelése lehet ezeknek az embereknek, akik akadályozzák az oktatást, és kitartó akcióikkal elérik, hogy a zsidó diákok nem mernek belépni a campus területére, inkább online tanulnak? Miért csak „felfüggesztik” az agresszorokat – mint a „cionisták megölését” beígérő Khymani Jamest –, de nem rúgják ki őket páros lábbal az intézményből?

Az amerikai egyetemek a szabad szólás 1. alkotmánykiegészítés által védett jogára hivatkoznak, holott ez a jog, bár jóval tágabb a sokévi európai átlagnál, nem abszolút. Amerikában valóban szabad a gyűlöletbeszéd (hate speech), de négy kategória explicit büntethető: a rágalmazás, a törvénytelen cselekedetre való azonnali elbujtás, a közvetlen fenyegetés, valamint az „erőszakos reakció kiváltására irányuló szavak.” E kategóriákban az a közös, hogy nevezett tüntetők mind kimerítették, az ellenük való fellépés csak akarat kérdése lenne.

A „gázai szolidaritás” nevében ezek a derék emberi jogi harcosok kizárták a „cionista” diákokat és  professzorokat a campusról, mondván, „ne zavarják a közösségünket”, egy zsidó lánynak majdnem kiszúrták a szemét egy palesztin zászlóval, levadásszák, akin Dávid-csillag van a nyakában, azt üvöltözik, hogy „mi vagyunk a Hamász”, hogy égjen le Tel-Aviv, hogy „menjetek vissza Lengyelországba”, hogy naponta érje október 7-i támadás a zsidó államot, valamint „globalizáljuk az intifádát”, tehát sem a diaszpóra zsidósága, sem maga a szabad világ nincs biztonságban.

A magukat áldozati pózban láttató diákok évente 70-80 ezer dollárt fizetnek azért, hogy valódi képzés helyett szélsőséges professzorok még szélsőségesebb elméletekkel „kritikai fajelmélet”, „dekolonizáció”) indoktrinálják őket, a nyilvánosságot pedig arról biztosítják, hogy ők az 1968-as háború- és rasszizmus elleni diáktüntetések folytatói.

A Columbiáról kizárt egyik izraeli professzor ennél pontosabb meglátása szerint a hangulat inkább az 1938-as Németországot idézi, beleértve az egyetemi vezetés és a külvilág teljes közönyét. És kettős mércéjét.

Mert el tudjuk-e képzelni, hogy fehér felsőbbrendűséget hirdető diákok ezrei hetekig megszállva tartják az elit egyetemeket, kitiltva a feketéket a campusról, kereszteket égetve, az üvöltözve, hogy „mi vagyunk a Ku Klux Klan” – az egyetemek pedig mérlegelgetnek, tárgyalgatnak velük, majd a szabad szólásra hivatkoznak? Azokon az egyetemeken, ahol már egy rossz személyes névmás használata hetekig tartó hisztériát kelt a woke hópelyhekben, ahol már akkor rasszizmust kiáltanak, ha feketén kéred a kávédat?

Megtörténhet-e világra szóló botrány nélkül, hogy az amerikai elnök közölje: elítéli az afro-amerikaikakkal szembeni rasszizmust, de azt is, aki nem empatikus a fehérekkel? Márpedig Joe Biden pont ezt nyilatkozta: elítéli az antiszemitizmust, de azt is, aki nem érzi át a palesztinok ügyét. Emlékezzünk csak, mekkora ügy volt a 2017-es Charlottesville-i megmozdulásokból, amikor alt-right tüntetők hozták nagyjából ugyanezt a zsidóellenes formát, csak éppen szélsőjobbról. Mindkettő szólás-határeset – csak a mérce, az tér el teljesen.

A jóhiszemű liberális-demokrata közönség ostoba és önsorsrontó módon nem hajlandó észrevenni, hogy militáns antikapitalizmusával, gyűlölködő antiszemitizmusával, fehér- és férfiellenességével, Amerika- és Izrael-utálatával, klíma-dogmatizmusával, a politikai agenda és a nyelvezet meghatározásának totalitárius vágyával az új fasizmus már régen nem szélsőjobbról jön. A progresszív, emberi jogi köntösbe bújt vörös szörny semmivel sem kevésbé fasiszta, mint barna társa – csak neki elnézzük, mert állítólag jót akar.

Ha viszont jót akar, haladást, fejlődést, igazságosabb és egyenlőbb világot, akkor na vajon miért mindig Izraelt pécézi ki a világ problémás helyszínei közül? A gázai háborúnak a sok terrorista mellett sok a civil áldozata is, de – ahogy a Harvard megbukott elnök asszonya mondaná – megvan a kontextusa: Izraelnek nem egyszerűen egy katonai támadást kell visszavernie, hanem a zsidó lakosság elleni pogrom megismétlését kell megakadályoznia. Egyetlen állam sem tűrne egy kétmilliós NSDAP-terrorövezetet a közvetlen szomszédságában.

Számtalan polgárháború, elképesztő mértékű mészárlások zajlanak a világban (Dél-Szudán, Burma, Etiópia, Nigéria, Szomália), miközben a világ (az ENSZ, az EU) szinte kizárólag Izraelre fókuszál, hála annak az egyoldalú, hazug és torz világnézetnek, amely épp az amerikai és európai egyetemeken termelődik ki folyamatosan, és szivárog át a politika, a média, az NGO-k világába, nyelvezetébe.

A „globális intifáda” ígéretén azért illene elgondolkodnunk: innentől azért már nem csak a zsidókról van szó, hanem a Nyugat egészéről, az életmódunkról, sa zabadságunkról. Október 7-e csak azt tette egyértelművé, hogy hosszú évek óta valami mélyreható, fenyegető, sötét dolog van készülőben, Gázától a nyugati egyetemekig – mi pedig megvizsgáljuk, hogy a zsidók meggyilkolására irányuló felhívások sértik-e az egyetem szabályzatát.

A szerző újságíró, blogja: individualista.hu