Vírusteszt
Február 22-én az iráni egészségügy-minisztérium bejelentette, hogy az országban a regisztrált koronavírus-fertőzöttek száma elérte a 29-et, és két halott van. Előző nap 13 új esetet jelentettek. A szám addig is gyorsan kúszott fölfelé; aki fontosnak tartotta, a világ hírügynökségeitől tudhatta, hogy Kínán kívül Iránban van a legtöbb megbetegedés.
Ugyancsak február 22-én Ferihegyre érkezett két iráni diák, akikről magyar kormánykommunikáció két héttel később tudatta, hogy fertőzöttek. Nem kívánok senkinek kellemetlenséget, de se teszt, se figyelmeztetés, se karantén.
Az iráni diákok éppenséggel megtették, amit normális felnőtt ember felelősséggel tehet: két nap múlva elmentek orvoshoz, az egyikük maga kérte a szűrést, a másikuk „ellenőrzését” – legalábbis az hatósági fogalmazás szerint – „enyhe tünetei ellenére kezdeményezték”. Valakik. (Orbán miniszterelnök szerint viszont március 4-én, szerdán mindketten tünetmentesek voltak.)
Itt zavarossá válnak a dolgok. Dr. Kásler Miklós, az emberi erőforrások tönkretételéért felelős miniszter – az Operatív Törzs fontos tagja – szerint a február 24.-től számított nyolcadik (vagy kilencedik?) napon kerültek karanténba a vírusfertőzöttek, addig „élték az életüket”, bejártak az egyetemre, sok emberrel találkoztak, ahogy az amerikai turistalányok is – most roppant rendőri erőfeszítéssel próbálják földeríteni, ez idő alatt kik kerülhettek még veszélybe.
Mármint az irániak miatt, az amerikaiak ugyanis a Széchenyi Fürdőbe is elmentek, onnantól a földerítés reménytelen.
Vessük össze ezt a hézagos tájékozottságot és tájékoztatást, bizonytalankodást és kapkodást Bakondi György miniszterelnöki tanácsadó mindentudásával és határozottságával. Ő volt az, aki március 1-jén – tehát miközben a diákok „élték az életüket” – bejelentette, hogy mivel Görögországba, illetve Bulgáriába „tízezrek” próbálnak bejutni Törökország felől, Magyarország nem enged be több menekültet a szerb határon lévő tranzitzónába sem.
A menekültek ugyanis zömmel Afganisztánból, Pakisztánból és Iránból jönnek, hozzák magukkal a koronavírust, és védeni kell tőlük a most ott veszteglő, éheztetett és gyötört 321 embert (akiket úgyse fognak továbbengedni). Gondolom, köztük van Abouzar Soltani és tízéves fia, Armin. Történetesen szintén irániak. Őket aztán rettentően védik.
A migránsok vírushordozók, sőt, kormányzatunk és propagandacselédei régóta tudják, hogy halálos betegségeket terjeszthetnek (Soros parancsára). Az idő, lám, most is kormányzatunkat és propagandacselédeit igazolja.
Ráadásul kiderült, hogy az egyik irániról még az Operatív Törzs sem tudta – élén a belügyminiszterrel –, hogy melyik magyar egyetemen tanul, amíg „el nem árulta”. Tehát úgy kapott huzamos itt-tartózkodásra jogosító vízumot, hogy akár el is veszhetett volna az országban és a schengeni övezetben – szerencsére volt benne annyi polgári fegyelem és józan ész, hogy ne vesszen el.
És erről eszembe jut, hogy a CEU budapesti tevékenységének egy hasonló, ámde kamu biztonsági aggály (óvatos értelmezése) adta meg a kegyelemdöfést: különadóval büntetnék a menekültek oktatását, mert abból beláthatatlan biztonsági bajok származnának. Egyszer tehát védeni kell keresztény európai országunkat a délről jövő diákoktól, máskor nem kell védeni. Fene se ismeri ki magát.
Dehogynem.
A kínai hi-tech diktatúra, úgy látszik, képes kezelni a rendkívüli helyzetet: a kórházak jól fel vannak szerelve, a teszt ingyenes, a vuhaniak – amúgy többen vannak, mint Magyarország lakói – online is megrendelhetik az ételt, nem kell elmenniük otthonról stb. Az új megbetegedések száma a február eleji napi több mint 3000-ről 200-ra csökkent. Tartományonként más-más lépcsőkben újraindítják a gazdaságot.
A magyarországi lo-tech tekintélyelvű rendszer ilyesmikhez nem ért. Erős viszont a bürokratikus fontoskodásban, a rendőri erély látszatának keltésében – ami hol komolytalan, hol embertelen – , a hisztériagerjesztő propagandában. Ezek a képességek hasznosak lehetnek olyan problémák megoldásában, amiket a rendszer kreál, csak hát a világegyetem folyton olyan meglepetésekkel szolgál, hogy dr. Orbán, dr. Kásler és dr. Bakondi receptjei nincsenek az ország hasznára. Sem járvány idején, sem máskor.
A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.
