1
Fotó: MTI – Mónus Márton
Megosztás
Több ezren búcsúztak a Margitszigeten Benedek Tibor háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázótól, aki csütörtök hajnalban, életének 48. évében hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el.
A Magyar Vízilabda Szövetség és az UVSE a csütörtök este kilenc órára hirdette meg a megemlékezést a sportág Mekkájának is nevezett Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodánál. A főbejárat előtt egy óriási és több kisebb fotót helyeztek el az ötkarikás sikerei mellett világ- és Európa-bajnok klasszisról, az érkező szurkolók, barátok, sporttársak pedig sorban állva várakoztak, hogy egy-egy gyertyát, vagy szál virágot elhelyezhessenek.
A meghirdetett időpontnál már jóval korábban több százan voltak a létesítménynél, a Margit hídon pedig óriási tömeg sétált a sziget bejárata felé.
Az eseményen számos korábbi csapattárs, edző, klubvezető, játékos gyújtott gyertyát.
A háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó május elején jelentette be, hogy a vízilabdával kapcsolatos összes tevékenységét megszakítja. Beteg volt, de erről soha nem beszélt. Kemény Dénes, a magyar vízilabda-válogatott volt szövetségi kapitánya az RTL Klub Híradójának úgy nyilatkozott:
„Ez nem az élet rendje. Az nem az élet rendje, ha egy szülő temeti el a gyermeket, az nem az élet rendje, hogyha szövetségi kapitány kap egy üzenetet reggel hatkor, hogy az egyik olimpiai bajnok játékosa elhunyt” .
Egyik legnagyobb ellenfele, Alekszandar Sapics, a szerb válogatott olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok vízilabdázója egy hosszú és érzelmes levélben köszönt el a csütörtökön elhunyt Benedek Tibortól.
„Nem is tudom, hol kezdjem, rettenetesen nehéz nekem, mert sosem fogom megbocsájtani magamnak, hogy neki sosem mondtam el, amit most fogok”
– írta Sapics a Facebook-bejegyzésében.
„Tibor volt az egyetlen vízilabdázó, akire igazán felnéztem, akit imádtam és tiszteltem, aki az egyik legnagyobb motiváló erőm volt, hogy fanatikusan dolgozzak és szinte spártai életet éljek a pólóspályafutásom során”
– írta.
„Az ember, aki a sportágunk történelmének egyik legnagyobbja, aki sosem volt fáradt vagy felkészületlen, elment. Az ember, aki azzá a játékossá tett, aki lettem, és aki sajnos ezt sosem tudta, mert nem volt meg a bátorságom, hogy elmondjam neki.”
HVG/MTI