1
Robert Fico - TASR
Megosztás
Gátlástalanul teszi, amit tesz. És bosszúból. Mintha nem lenne holnap. És ha így folytatja, nem is lesz. Vagy az egész országnak nem lesz, mert tönkre teszi ezt a kicsi, e nekünk fontos országot, vagy csak neki, mert idő kérdése, mikor kerül a történelem szemétdombjára. Az erkölcsire már odavette magát.
Már mindenki a világon felfogta, hogy Fico az orbáni útra tért, nyugodtan bontogathatná a rendszert szépen csendben, téglánként. De buldózerrel és dinamittal jön, mert neki bosszú kell, és hogy mindenki lássa, hogyan csurog a vér a szája szélén. Azt akarja, féljen tőle a világ.
Kormánya és koalíciója több tagjával együtt folyamatosan támadja és alázza a sajtót. A közszolgálati médiában egyelőre félelmet kelt. Ráadásul mind a senkihelyettes Szemafor kapitány, mind a „kulturális” miniszter asszony kiállt az RTVS közszolgálatiságának „államivá” formálása mellett. Mindegyikük azt akarja, féljen tőlük a világ.
A legfontosabb állam által ellenőrzött posztokra bárkit odatettek, aki az övék, sorolhatnánk, de a nemzeti park élén az orvvadász egyedül is mindent elmond.
Mivel a teljhatalom legnagyobb gátja a fékek és ellensúlyok rendszere, idő kérdése volt, mikor kezdődik azok bombázása. Át kell venni az erőszakszervezeteket is. A belügy által a rendőrség megvan, a hadügy által a hadsereg és fegyveripar mogyoróztatik. A speciális ügyészségnek már reszeltek, felkészül a hírszerzés: a köztársasági elnök asszony akadékoskodik ugyan, de a két fokozottan makulátlan Gašpar közül az egyik majdcsak átcsusszan valahogy a SIS élére. Itt volt az ideje kiprovokálni az Alkotmánybíróságot (amely nominációinak többsége nagyjából az előző Fico-kabinet idejéből való… abszurd, ugye?). Most Fico kormányelnökként habzó szájjal követeli a független Alkotmánybíróság elnökének a fejét – mintha lenne hozzá kompetenciája. Vagy köze… Azt akarja, féljen tőle a világ.
Ennek így semmi értelme, a céljait látványos cirkusz nélkül is elérhetné. Viszont ő bosszúszomjas, azt akarja, féljen tőle a világ.
A világ viszont szarik félni tőle.
Látja, hogy semmi mást nem tesz, csak Mečiart és Orbánt majmolja. A világot idegesíti, ha Fico két kapura játszik (rafináltabb, ügyesebbik miniszterét az USA-ba küldi F-16-okért, a tehetetlen rabszolgaként majdan feláldozható együgyűbbet pedig az oroszokat simogatni), ám nem csinálta tele a nadrágját. A világ meglesz valahogyan – mi szívunk. Ebben az országban. A mi dolgunk lenne kitakarítani.
Sőt. Már a szlovákok legkitartóbb barátai, a türelmes csehek sem félnek. Kemény diplomáciai eszközhöz nyúltak: a szlovák külpolitika legújabb oroszbarát aktivitásai miatt lemondták a közös kormányülést, hogy egyrészt Fico, másrészt Szlovákia lakossága, harmadrészt pedig a világ még jobban lássa, nem oktalanul visznek be Ficonak egy ilyen gyomrost.
Apropó: …jobban lássa. Ilyen körülmények között olyannyira komolytalanná kezd válni az elnökjelöltek kampánya, hogy az már sírnivaló. Igen, kéne egy nyugatbarát elnök, aki szerény eszközparkjával majd menti a menthetőt, amikor ez a banda teljesen elszabadul. Márpedig ha az ő jelöltjük nyer, akkor még ennél is jobban el fog szabadulni. De hogy ne lehessen egy Disney-mesébe illő marketingfogáson túl, rendes témát, komoly fogást találni a kormány jelöltjén, az mégiscsak izé. Csupán egy jobb látást biztosító kampányszemüveget… Oké, spontán jött és egyszerűsége, virális jellege okán ez a marketingesek álma, viszont ha helyettesíteni fogja a gondolatok, vélemények, szakmai rátermettség nyilvános összevetését vagy konfrontációját, akkor szánalmassá válik. Mert bár Pelle az orbáni recept szerint egyszerűen nem áll szóba ellenfeleivel, nem vitázik velük, a megszólításon és figyelemfelhíváson túl azért mégiscsak szükség lenne némi tartalom közvetítésére is egy kampányban. Bár lehet, régimódi vagyok.
Apropó: kampány és tartalom. Ne én legyek a dolgok elrontója, mutassak rá a (nem) minden magyarok Magyar Szövetségének (nem) minden magyarokat képviselő jelöltjének tevékenységére is. Elvégre magyarok vagyunk, ha nem is minden magyarok.
A minap Petőfi szobra előtt szembesültek a szlovák és magyar szlováktévé-nézők a ténnyel, Forró nem tudta a saját kampányszlogenévé emelt magyar vers címét. Ami hát nem is lenne olyan szégyen, ha az nem éppen kampányszlogenné emelt verssor lett volna, és ha nem az egyik legismertebb magyar versről lenne szó. Amit nem kényszerített rája Forró Krisztiánra egyik ellensége sem. Szóval elnök úr, a „Talpra magyar” az első sor fele, nem pedig a cím.
Ha látványosan nem is érdekel senkit, megjegyezzük: a „Magyarok a sajátjukat választják (Maďari volia svojho) ” nettó elkülönülést szolgáló – meglehetősen veszélyes szlovákul az első asszociációval befejezni a gondolatot… – szlogennek semmi köze Petőfi és forradalmár társai politikai üzenetéhez. A költőihez meg aztán végképp…
Ugyanakkor akinek ennyi kisszerűség is kevés egy kampányhoz, látogasson el pl. a: „Nógrád hallatja hangját” és a Nógrád faggatja Forró Krisztiánt című zenés politikai műsorunkra – hirdeti a MSZ. A nőnapi időzítés ugyan nem eredeti, abban Ficoékat überelni nehéz lenne, de zenés politikai műsorban, akár létezik ilyen műfaj, akár nem, tuti jók vagyunk. Ez kábé hungaricum. Vagy majd az lesz. Hiába no, közelednek a választások, a lényeg a fontos:
Ha még egyszer azt üzeni, akkor hazádnak akácosút rendületlenül!
Mit nekünk közben egy kis demokráciabontás Pozsony és egy kis rakétázás Moszkva felől…