Tenet: Egy újabb felejthetetlen gyöngyszem az Eredet és a Dunkirk rendezőjétől
A márciusban berobbanó koronavírus-járvány nemcsak Szlovákiában, hanem az egész világon jelentős időre megbénította az életet, beleértve a mozi kozmoszát. Sorra jelentették be a várva várt filmek elhalasztását, a lelkes mozinéző pedig nem tehetett mást, mint hogy szép csendben szenvedett. Augusztus végén azonban az év egyik legnagyobb dobásának beharangozott alkotása megtörte a hosszú csendet. Tömören összefoglalva: ennél jobb újrakezdést nem is kívánhattunk volna. Megnéztük a Tenet című filmet!
Christopher Nolant nem kell bemutatnom, neve olyan alkotásokkal forrt össze, mint a Sötét lovag-trilógia, az Eredet vagy a Dunkirk. A felsorolt filmek közös pontja (a rendezőn kívül), hogy mind kiemelkedő pozíciót foglal el a palettán, egyediségükkel kitűnnek a tucatfilmek sorából, és nem mellesleg számos rajongót szereztek maguknak. Nolan nem csupán rendezőként, hanem forgatókönyvíróként is egyengeti filmjeit, aminek szinte minden esetben valami lehengerlő, valami váratlan lesz az eredménye. Mondanom sem kell, legújabb alkotása, a Tenet kapcsán is hasonlót vártam, az eredmény azonban messze túltett mindenen.
Azt már az előzetesben is láthattuk, hogy a Tenet nem egy hétköznapi film. A középpontban maga a címszó szerepel, amiről csupán annyit tudunk, hogy egyaránt uralja a múltat, a jelent és a jövőt. Ez a technológia nem épp biztos kezekbe került, hőseinknek így szembe kell szállniuk a rosszfiúkkal, hogy megakadályozzák a világégést.
Bár ez így első hallásra nem tűnik túl bonyolultnak, mégis egy olyan akció/kémfilmet kaptunk a Tenet által, amire korábban még nem volt példa. Az Eredet és a Dunkirk esetében már megtapasztalhattuk, hogy Nolan szereti gondolkodásra sarkallni a nézőt, hogy ne csupán leüljön a tévé vagy mozivászon elé és kikapcsolt aggyal átadja magát a történéseknek. Erre ott vannak például a Halálos iramban-filmek. Ha ezt megelőzően úgy éreztük, hogy az Eredet vagy a Dunkirk alaposan megdolgoztatta az agyunkat, akkor a Tenetre ez hatványozottan igaz. Nem kell megijedni, Nolan nem azt kéri tőlünk, hogy megfejtsük a látottakat – hiszen maga a film sem bonyolódik felesleges magyarázkodásokba az inverzió vagy az időutazás terén –, de egy egészséges odafigyelés azért nem árt, hogy ne értetlenül bámuljuk a történteket. Egy kis kihagyás bizony az élmény rovására mehet, no meg az is, ha valaki görcsösen próbálja megkeresni a választ a két és fél órás játékidő alatt felmerülő kérdésekre.
Nolan már a Dunkirkben is mesterien játszott az idősíkokkal, és most is az időt és annak folyását tekerte meg jó alaposan. Előfordulhat, hogy sokszor értetlenül állunk (esetünkben inkább ülünk) a látottak előtt, de ha figyelmünk nem kalandozott el, akkor a film végére megérthetjük, mi miért történt. Nolan ezzel az ábrázolásmóddal és a hozzá megszokott csavarossággal olyan szintre emelte az akciófilm fogalmát, amilyenre korábban még nem volt példa. Az akciójelenetek elképesztően ütősek és látványosak, és nem mellesleg a legkisebb részletekig precízen kidolgozottak.
Ehhez jön hozzá Ludwig Göransson hangulatkeltő zenéje, ami gyakran már-már zajkeltésbe megy át. Előfordulhat, hogy itt-ott kizökkent a komfortzónánkból, de a vásznon látottakkal olyan összhatást kelt, amely szinte beszippant bennünket és a kellő pillanatokban felcsigázza a pulzusszámot.
A Tenet tipikusan tükrözi Nolan szürke, távolságtartó stílusát, nem boncolgatja feleslegesen az egyes karakterek hátterét, ezáltal különösebb kötődést sem érzünk irántuk, a csavarok pedig – bár olykor kiszámíthatóak – nagyon jól működnek.
John David Washington (Denzel Washington fia) remekül együtt élt a történésekkel, olykor ugyan esetlen volt, de éppen ezért nyerhette el sokak szimpátiáját. Robert Pattinsonnak jót tettek az évek: megemberesedett, és végre maga mögött tudta hagyni az Alkonyat-filmek nyálas, csöpögős vámpírját. A Tenetben nyújtott teljesítménye láttán az új Batmanként is könnyebb lesz őt elfogadni.
Elizabeth Debicki elbűvölő volt, egyúttal pedig remekül hozta a sakkban tartott, szenvedő feleség karakterét. Quentin Tarantinohoz hasonlóan Christopher Nolannek is megvannak a kedvenc színészei, közülük Michael Caine tért vissza egy rövid cameo erejéig, a legnagyobb dobás azonban kétség kívül Kenneth Branagh volt. Nem egyszer megcsodálhattuk már a színész kivételes tehetségét, ezúttal azonban olyan oldaláról mutatta meg magát, amilyenről még nem igazán ismerhettük. Egy szóval jellemezve: fenomenális.
Lehet, hogy a Tenet bonyolultsága és folyamatos figyelmet igénylő stílusa miatt nem nyeri el mindenki tetszését, de aki nyitott a merész és új dolgokra, az biztosan nem csalódik benne.
(tt)
