1
Illusztráció - facebook.com/zomriofficial
Megosztás
A címbe emelt Facebook-komment egyértelműen demonstrálja, hogy miért nyerte meg Peter Pellegrini az államfőválasztás második fordulóját.
A külföldi sajtó „oroszbarát populistának“ minősíti Pellegrinit és holdudvarát. Pedig az igazi oroszbarát szlovák populistát Robert Ficónak hívják. Pellegrini legfeljebb a hamis békeszekta tagja. Aki az államfőválasztási kampányban csont, azaz gerinc nélkül megetette azt a gondolkodásgátlóval fűszerezett kotyvalékot „a dolgozó néppel” (átlagemberek), amit Fico boszorkonyhájában főztek meg. Miközben a pincérek arról daloltak a bamba tömegnek, ha nem eszitek, amit kaptok, kölykeitekkel együtt az ukrajnai frontra lesztek hajtva…
Ennyit Fico és csicskája, Pellegrini populizmusáról. Amely jelenleg ugyan tényleg oroszbarátnak látszik, ám alkalomadtán „akármilyenbarát” is lehet. Attól függ, mi az adott populista, azaz a gátlástalan parasztvakításra felesküdött politikus pillannatnyi érdeke. És milyen alantas téma az, amellyel adott esetben érzelmeket lehet generálni a felszínes világlátásra meg a vakhitre fogékony tömegekben.
Ha esetleg mindez túlzottan elvontnak tűnik, egyszerűbben fogalmazva arról van szó, hogy a jelenleg Szlovákiában országló populista bagázzsal az is előfordulhat, hogy az Európai Unió vagy esetleg az Amerikai Egyesült Államok döntéshozóinak seggét is kinyalják majd. Természetesen az általuk befolyásolt, félrevezetett híveikkel együtt. Már ha pillanatnyi érdekeik úgy kívánják. Mondjuk, pénzre lesz majd szükségük…!
Még konrétabban: tessék odafigyelni, mikor és hogyan fordít majd hátat pillanatnyi „elvbarátainak”, cinkosainak Robert Fico.
Ilyen alapon tehát nem kell gyászba temetkezniük azoknak a szlovákiai városlakóknak, akiknek napi rutin, például villamossal is utazni…
A címben idézett komment elkövetője, aki Ivan Korčok és szavazói vereségét Peter Pellegrini kampáyhazugságával ünnepli, nyilván sohasem utazott még villamossal…!
Vagyis elég ostoba lehet szegényke. Vagy azért, mert szellemileg eleve korlátolt – van ilyen. Ami viszont ettől sokkal szomorúbb, mi több, kiábrándító és felháborító, ha a delikvens egyszerűen az országban tenyésző oktatási rendszer áldozata. Mivel az, mármint a kommunizmusból örökölt oktatási rendszerünk cakompakk alkalmatlan arra, hogy, nyitott, kritikus gondolkodásra, kreativitásra, önreflexióra tanítson! Ezért lehetnek hatékonyak azok a politikusok, akik a legkülönfélébb csatornákon álhírekkel, valóságtorzításokkal bombázzák a lehetséges szavazókat. Ezért volt sikere ezúttal Peter Pellegrininek azzal a hazugsággal, hogy Ivan Korčok győzelme estén gyermekeikkel együtt háborúba lesznek hajtva a szlovák állampolgárok…! A felvidéki szlovákiai magyarokkal együtt.
Apropó felvidéki szlovákiai magyarok. Az a helyzet, ők semmiben nem különböznek a megvezetett szlovák tömegektől. Bármennyire is igyekszenek oly sokan sokan közülük különbnek látszani tőlük. Egyrészt, mert elvből utálják Szlovákiát és nem is tartják a hazájuknak. Másrészt lenézik a szlovákságot, mert szerintük a magyarok eleve kulturáltabb, okosabb nemzet – ezeréves történelmével. Mintha a jelenlegi felvidéki szlovákiai magyarok bármit is tettek volna ezért…
Most annyira telt tőlük, hogy körülbelül egynegyedük ugyanúgy bevette a populista maszlagot, mint a szlovákság fele.
A vicces az egészben annyi, hogy tulajdonképpen semmi közük Ficóhoz és Pellegrinihez. Helyettük ugyanis Orbán Viktor rábeszélő gépe befolyásolta, terelte őket. Méghozzá a legkevésbé sem a felvidéki szlovákiai magyarok iránt táplált határtalan szeretete okán, hanem kizárólag érdekből! Most ugyanis a hivatalos Budapesten Robert Ficót kell szeretni. Tegyük hozzá nyomatékkal: Jobb híján! Hiszen, akik nincsenek megverve kóros emlékezetkieséssel, tudniuk kell, hogyan áll manapság Orbán Viktor szénája Európában. És azt is tudniuk kell, kicsoda is voltaképpen Robert Fico…!
Mindegy most már, a kocka el van vetve. A következmények viszont alapjában véve egyébként sem változnak érdemben. Ha ugyanis netán Korčokból lett volna államfő, Fico-Pellegrini és Danko kormánykoalíciója ugyanúgy folytatja a parlamenti törvénykezést, mint ahogy azt eddig tette. Ugyanúgy dolgoztak volna azon, hogy kimentsék a börtönből tettestársaikat vagy elkerülhessék a büntetést a közülük kikerült bűnözők, llletve a pontenciális bűnözők. Ugyanolyan elszántan mentek volna neki a független médiának, az ügyészeknek, bíráknak, mint ahogy azt eddig tették. Azon sem változtattak volna, hogy a közszolgálati médiát a saját propagandaeszközükké silányítsák. A civil szervezeteket pedig közellenséggé tegyék.
Legfeljebb annyi történt volna, ha Pellegrini veszt, hogy a köztársasági elnök igyekezett volna a rendelkezésére álló meglehetősen szegényes eszközökkel megfékezni a bosszúszomj vezérelte hatalmi tombolást.
Ez a féken tartás most már a Fico-kormány célkeresztjében működő közösségek ügye és azoknak a nemzetközi szervezeteknek a dolga lesz, amelyektől Szlovákia jelene és jövője függ. Nem utolsósorban azoké az állampolgároké, akik képesek elkülöníteni a konkolyt a búzától…