Semlegesség vagy kirekesztés, kedves SZMPSZ?

Ardamica Zorán | 2019. augusztus 31. - 13:34 | Vélemény

Bizonyára megint kapok majd hideget és meleget is, mert errefelé minden józan figyelmeztetésnek szánt megszólalás azonnali hisztirohamokat szokott kiváltani… De most igyekszem finoman fogalmazni, hogyha valaki nem csípőből ütne vissza, ne érezzen tüskét, hanem olvassa és gondolja végig. Tudjuk, politikai szempontból igen kényes időszak ez (egymás torkát marja most a szlovákiai magyar az egyébként rajta múló parlamenti képviselet – sajnos nem minőségéért – hanem eléréséért…)

Semlegesség vagy kirekesztés, kedves SZMPSZ?
Illusztráció - Cséfalvay Á. András

De akár szerencsés dolog ilyenkor önreflexiót kérni magyar ügyben, akár nem, meg kell tenni.

A szlovákiai magyar iskolák országos tanévnyitóját esztendőről esztendőre (épp ma) a Szlovákai Magyar Pedagógusok Szövetsége szervezi meg (más társszervezők segítségével). Az utóbbi időben, mondjuk ki, Fidesz-pénzen, főleg Fidesz-hátszelű előadásokkal / felszólalásokkal és egyházi kulisszákkal, szellemiséggel.

Nos, azok után, hogy mostanra Magyarország nemzetpolitikája már nem csupán a kulturális nemzeti egyetemesség támogatója az utódállamokban, hanem nyíltan szélsőjobboldali eszmék terjesztését szolgálja, sőt pénzeli (lásd még az SZMPSZ mellényúlását nyári egyetemén a horthysta Takaró Mihállyal kapcsolatban), megfontolandó lehetne, hogy az SZMPSZ mégse szállítsa má’ le kilóra a szlovákiai magyar iskolarendszer szellemét vagy egyes szervezeti elemeit (vizsgálható lenne pl. az óvodaprogram) a magyar szélsőjobbnak.

Hiszen – mindenkori magyar kormány ide, jó szándék, melyben most még nem kételkedünk, oda – a szlovákiai magyar ember és gyermekei érdeke az, hogy minőségi és demokratikus elveken működő iskolái legyenek, amelyek kiváló minőségű, magyar nyelvű és a magyar identitást megerősítő oktatást és nevelést nyújtanak. Nem pedig az, hogy az éppen regnáló bármilyen kormány magyarságról szóló elképzeléseit rávetítse a külhoni magyarok iskoláira (és jelen esetben szervezeti egységeire).

Az a tény tehát, hogy Magyarország politikusokat is küld a támogatások mellé, sokatmondó. Mert hiszen küldhetne például olyan előadót, aki a Tudományos Akadémián a kisebbségi oktatás lehetőségeit kutatja. Vagy olyan tiszteletre méltó, tapasztalt magyarországi pedagógust, aki szakmai szempontból képes hozzászólni az itteni gondokhoz. (Még ha ez nem is konferencia…) De nem, csak kultúrpolitikai üzenetek jönnek…

Szlovákia szekuláris állam, a törvények pedig a nem egyházi fenntartású iskolákban biztosítják nem csupán a politikai, hanem a világnézeti semlegességet is. Jó szándékot látni abban, hogy az évnyitók istentiszteletei ökumenikusak, s nem egy felekezethez kötődnek, csakhogy ez még mindig nem semlegesség. Hanem keresztény / keresztyén propaganda. Nem mellékesen vannak ugyanis magyarok, akik vallása, felekezete se nem katolikus, se nem kálvinista, sőt nem is keresztény. S jócskán akadnak, akik nem hívők. Nem jó jel, ha a szülők azt látják, hogy a magyar pedagógusok szervezete Szlovákiában kivételt tesz, s az ő gyerekük amiatt esetleg csak másodrendű lehet. Persze, minden értelmes, az európai műveltség bizonyos fokát elérő ember számára világos, hogy mind az oktatás, mind pedig a nevelés terén megkerülhetetlen lesz a zsidó-keresztény kultúrkörről szóló tudás átadása még a szekuláris állami iskolákban is, hiszen ez a szellemiség alakította és átitatta a világunkat, megkerülhetetlen. Ma már azonban identitásképző funkciója fakult, megváltozott és átértékelődött. (Kijelentek, nem értékelek. Szándékosan.) Nem jó jel az sem, ha a szülők azt látják, hogy a magyar pedagógusok szervezete Szlovákiában politikai kivételt ugyancsak tesz, s az ő gyerekük amiatt esetleg csak másodrendű lehet, amiért a szülei éppenséggel nem szimpatizálnak a Fidesz határon túliakat érintő nemzet- és oktatáspolitikájával. (Kijelentek, nem értékelek. Szándékosan.)

Nem lehet a magyar gyerek és a magyar iskola megkülönböztetve sem a Fidesz-politika, sem pedig az egyházak, s legfőképpen nem a hazai magyar pedagógusok által csak azért, mert nem illik a sablonba. Ezért hát az évnyitón prezentált sablont szerencsés lenne elfogadóbbá alakítani. Hogy mindenki (értsd a lehető legtöbben) a magáénak érezze a szlovákiai magyarok közül.

Azokban a napokban, amikor az érdekeinket állítólag képviselő politikusaink azon veszekszenek, melyikük a jobb, s melyikük akadályozza a közös munkát, s e közösségvállalás kikényszerítése (minő ironikus?) nevében ölre mennek egymással, legalább az egyik legnagyobb szakmai szövetségünk vehetné a fáradtságot, hogy a megosztást minden létező erővel elkerülje. Mert mi, pedagógusok aztán egész évben hiába beszélünk az egyenlő bánásmódról, az egyenlő esélyekről, értékekről, ha mindjárt az év elején programszerűen sugallja a szervezetünk, kiket tart jónak vagy egyáltalán elfogadhatónak (s kivel nem érdemes foglalkoznia). S ez nem csak vallási és politikai semlegesség kérdése, hanem demokrácia kérdése.

Miközben mindenkinek demokratikus joga azt a vallást gyakorolni vagy nem gyakorolni, s azt a politikai nézetet képviselni a nem egyházi iskolán kívül, amilyet csak szeretne. Szabadon.