Pellegrini és Danko mint a Szovjetunió hősei

Ardamica Zorán | 2019. június 7. - 13:50 | Vélemény

Én tényleg nem akarok uszítani, de azt azért ne felejtse már el sem a szlovák parlament elnöke, sem az ország miniszterelnöke, hogy Oroszország a Szovjetunió jogutódja.

Pellegrini és Danko mint a Szovjetunió hősei
Fotó: TASR/AP

Hajlamos lennék úgy fogalmazni, hogy nem csupán jogutódja, hanem simán a folytatása, akkor is, ha az orosz alkotmány különbözik a szovjetekétől. Mert ugye úgy jár, úgy hápog, úgy fosik.

Amikor tehát Danko és Pellegrini oroszországi (és/vagy fehéroroszországi) útjait kritizálja a „hiéna” sajtó, azt is látni kell, hogy a két úriember látogatásaival olyan autoriter és európai demokrata számára elfogadhatatlan rendszereket legitimál, amely rendszerek bár lehetnek politikai vagy akár gazdasági partnereink bizonyos korlátok között és érdemes velük diplomáciai kapcsolatokat fenntartani, de nem lehetnek addig a barátaink, amíg nem megbízhatóak.

Mert az ember a barátaiban megbízik. Hiszen azok nem támadják meg sem őt, sem a szomszédait. Vallhatnak más értékeket, de azok értékek kell legyenek, nem pedig antiértékek.

Danko vastagbőrbajnok magánemberként lehet immunis arra, hogy az általa kinyalt fenekű Duma most épp a csehszlovákiai megszállás „hőseit” emeli piedesztálra, de Szlovákia mint állam és mint Csehszlovákia egyik jogutódja nem lehet erre immunis.

Pellegrini amatőr pszichológus-történész is elhiheti Putyinnak, hogy „országaink között hagyományosan jó és baráti a viszony, amely a gazdasági kapcsolatokban is tükröződik”, de miniszterelnökként tudnia kell a Putyin elleni gazdasági szankciókról, Oroszország mélyen demokráciaellenes politikájáról, mondjuk így:

diktatúrájáról, tudnia kell az uniós területen folytatott EU-ellenes aktivitásairól, s nem utolsó sorban a folyamatban lévő területszerző háborúiról (ehun a szomszédban is).

Ezért aztán fokozottan problémás, ha a SZNF 75. évfordulójára meghívja Szlovákia képviseletében Putyint. Hiszen a SZNF egy embertelen diktatúra ellen zajlott. Akkor sem illik idehívni egy másik embertelen diktatúra egyfelől jogutódját, másfelől aktív résztvevőjét, sőt ma már irányítóját, ha a felkelésben meggyőződéses kommunisták is részt vettek. Már ha komolyan vesszük magunkat…

Ja, és a Putyinékkal való bratyizás közben nincs idő elugrani a normandiai partraszállás évfordulós ünnepségeire. Mert ugye minden komolyan vehető, megbízható és nélkülözhetetlen jelenlegi barátunk és szövetségesünk ott van, csak épp mi küldünk „helyettest”.

Ha valakinek egészen véletlenül lettek volna illúziói Pellegrinivel kapcsolatban, már ne legyenek.