Ott tartunk, ahol az előző kormánynál tartottunk: vagy a kisebbik rossz, vagy a még rosszabb

Logikával sehogyan. Da ha valaki populista demagóg, akkor akárhogyan és viszonylag gyorsan.

Kedves kormányfőnk! Én ugyan elhiszem, hogy van némi igazság abban: nem egy szakdoli miatt kéne buknia a kormánynak. Ám ha valaki úgy fogalmaz, és sokan teszik, hogy egy szakdoli miatt nem kéne buknia a kormánynak, akkor abban már nincs is annyi igazság. Utóbbi esetében ugyanis nem a szakdoli a baj, hanem a tény, hogy nem odavaló a szakdolizó ember, s e tény e botrány miatt látszik jobban, sőt lett evidens. Előbbihez azt tenném hozzá, lassacskán már bármi másért buknia kéne. Noha meg kell hagyni, egyes miniszterek tényleg őszintén igyekeznek.

Csakhogy egy zenekarban ha 1 fő hamisan játszik (és itt nem 1), akkor az egész zenekar hallgathatatlan.

Ez így önmagában fájó.

Na de hogy egy kormányfő, akarom mondani: egy korrupcióellenes harcot vívó politikus azzal védje tolvajló társát, hogy inkább valaki más érdemelne büntit, mert az még rosszabbat tett – hát izé… Ovis szint. Név említése nélkül ugyanis a miniszterelnök szerint az olyan másik politikus, aki megfizeti barátnőjének az abortuszt, halálbüntetést érdemel.

1. Ilyen információja hivatalosan egy kormányfőnek nem lehet. Kivéve, ha az a barátnő vagy az az akasztófát érdemlő másik politikus vagy kicsoda (akit ugyebár Boris Kollár helyett kéne megfeszíteni a kerékbetörés után vagy előtt) személyesen el nem dicsekszik vele. Valljuk be, ez tán nem opció. Tehát a kormányfő nagy valószínűséggel vagy hazudik – és az baj, vagy pedig illegális módon jutott nagyon személyes, adatvédelem alá eső információkhoz – és az meg még nagyobb, sokkal nagyobb baj. Ezért már illene lemondania. Szalonképes országban…

2. Feltéve, hogy volt ilyen abortusz, nem tudható az oka. Tehát még erkölcsileg sem ítélhető el, nemhogy törvény szerint. (Mint tudjuk, nincs is olyan törvény, amely elítélné.) Hiszen történhetett akár egészségügyi vagy más, komoly okból. De még ha csak úgy, amolyan nemakarokgyekereketszülni-okból történt is, ha történt, amire az erkölcscsőszök rákiáltják a gyilok szakterminust, az sem törvénytelen, ha a szabályozás feltételeinek megfelelt. Nem tudhatjuk, erről a kormányfő mélyen hallgat. Nem szerencsés ugyan és a legtöbb vallás szerint erkölcstelen az abortusz (ahogyan a halálbüntetés is hivatalosan elfogadhatatlan pl. a Katolikus Egyház szerint), de bűnné akkor lesz, ha az adott ország jogrendje minősíti így. Következésképpen Matovič jócskán túlment, sőt túlszaladt a jogrend elvárásain a halálbüntetés emlegetésével. Amit nem illik tenni. Szalonképes országban…

3. Kormányfőként ez, az EU-hoz való tartozás hangsúlyozó ember egy olyan retorzió mellett állt ki, amely eddig itt csak az autokrata hajlamú, szovjetbarát politikusokat jellemezte, s amelytől nemhogy az EU jogrendje megszabadult már (lásd még: Emberi Jogok Európai Egyezménye), hanem – ha forrásaim nem csalnak – Fehéroroszországon kívül az összes európai ország. Mert a halálbüntetés nem része az európai jogrendnek, de az európai értékrendnek sem. Amely értékrenddel így a szlovák kormányfő szembehelyezkedik. Szabad persze szembehelyezkedni az európai jogrenddel.

Két módon:

a/ felhatalmazást szerzek a választóktól és kivezetem az országot az Unióból – ez nem lehetséges a választási eredmények szerint. Meg butaság is volna.

b/ Bölcsességem, politikai erőm és szakmai autoritásom által meggyőzöm Európa törvényhozóit az igazamról, ők pedig törvénybe iktatják azt – ez meg szintén nem lehetséges a gyakorlatban, mert Matovičnak sem bölcsessége, sem európai szinten releváns politikai ereje, sem pedig szakmai autoritása nincsen. Így aztán emiatt is illene lemondania. Szalonképes országban…

De ez az ország nem szalonképes még. Többek között azért, mert amikor az egyik tolvaj és bűnöző gárdát a nép elzavarja, nem képes helyette egy olyan gárdát pozícióba hozni, amely szalonképtelen emberek nélkül is rendelkezik a vezetéshez szükséges politikai erővel. (itt utalnék múlt heti eszmefuttatásomra a szalonképtelenség politikai erejéről.)

A szitu:

Ott tartunk, ahol az előző kormánynál tartottunk: vagy a kisebbik rossz (Híd a Smerrel és SNS-szel), vagy a még rosszabb (Smer-SNS-Kotleba). Ma sem nagyon látszik az alternatíva, és ezt Matovič tudja. Meg Sulík is.

(Noha attól még a képviselők simán fejüket vehetik egy kamikaze döntéssel – ezt ne feledjük. És akkor az előre hozott voksolás tán helyzetbe hozhat más, jelen pillanatban épp a választási vereségből eszmélő, ha végre eszmélő pártokat. De ehhez az eszméléshez láthatóan több idő kell.)

A lényeg: kormányfőnk szavaival és tetteivel ismét megerősítette, nem való kormányfőnek egy szalonképes európai országban. De mivel mi választók, bocsánat, helyesbítek: a választók nagy százaléka hisz az ilyeneknek, nincs kiút, míg meg nem tanuljuk

a/ a megreformált, teljesen átstrukturált, felszabadított és mind szakmailag, mind pedig anyagilag hosszú távon megerősített és garantált oktatásügy iskoláiban (jelenleg és még sokáig nincs, nem lesz ilyen),

b/ a saját kárunkon, hogy ilyen alakokat nem érdemes megválasztani. Mert még ilyenebbeket hoznak a nyakunkra.