Orbán (kulturális háborúja) Európában

Nyugodtan egyet lehet érteni például Csáky Pállal. A jelentés fontos és tényszerű megállapítások mellett szinte hemzseg a téves, elkopott és ideologikus megállapításoktól. Egybemossa a Fidesz tekintélyelvű kormányzását, a korrupciót, a jogállam szűkítését a kormány konzervatív prioritásaival. Schiffer András (is) jól mondja, egy ilyen színvonalú jelentés méltatlan az európai intézményekhez. Ráadásul egy ilyen jelentésnek 2010-13 között lett volna értelme, de akkor a Fideszt az Európai Néppárt (EPP) megóvta ettől. És lehet viccelődni azzal, hogy a Fidesz hasonlóan szerzett kétharmadot otthon, ám az európai szabályok minimum nem egyértelműek egy ilyen horderejű szavazással kapcsolatban.

A hetes cikkely Európai Parlament által való élesítése valóban pofon Orbánnak. Precedens, mert nem az unió szabályai sérülnek (ez majd elválik a folytatásban), hanem az elvei. A saller nem a migrációért, hanem a viselkedésért járt.

Hogy Magyarország azért Európa maradt, az is mutatja, hogy a magyarok 56 százaléka találta az Európai Parlament döntését fair-nek. Éppen ezért (is) bosszantó, hogy a nyugati média egy jó része gondolja, hogy Magyarország immáron nem jogállam, sőt demokrácia sem. Márpedig ez a fajta túlzás, illetve a büntetés maga is az, amire Orbán játszik. Névlegesen, minél több európai szimpatizánst nyerjenek azzal, hogy Magyarország az európai elit áldozata.

Orbán nem tett kompromisszumot az EPP-ben, mert vélhetően nem akart. Eddig mindig kötött, vagy egyenes meghátrált az EU közigazgatási eljárásaikor. Lehetséges, hogy Kurz osztrák kancellár szembefordulása, illetve Manfred Weber, az EPP frakciója fejének EU-s ambíciója nem hagyott más lehetőséget, mint eljátszani az áldozat szerepét.

Ám Orbán szándékosan veszíthette el a csatát, hogy megnyerhesse a háborút. A magyar miniszterelnök célja a választások óta ugyanis európai szintre emelni, kiélezni és végrehajtani azt a konzervatív ellenforradalmat, ami otthon már sikerült neki. Ennek csak az egyik, de fontos szimbóluma a migráció. De éppen ez az a téma, amelyben Orbánnal nemcsak Kurz és Weber, de még a francia elnök Macron is egyetért. Számukra az EP szavazás nem erről a politikai témáról szólt, hanem ahogy Orbán Magyarországon kormányoz és Európában viselkedik.

A Sargentini-jelentés, az EP vita és a szavazás, Orbán számára egy szükséges rossz, mert – ahogy a kormánypropaganda jól mutatja – a migráción kívül nincs más érvük. Gazdaságilag a Fidesz belesimul a továbbra is uralkodó neoliberális modellbe, az alsó rétegektől csoportosít felülre, bár a megszorításokat, helyesen, elutasította, a gazdaságot igyekszik befektetésekkel felpörgetni, a forint árfolyamát pedig alacsonyan tartani.

A Fidesz elleni igazi szankció az EPP-ból való kizárás lett volna, mert akkor Orbánnak nyíltan az európai szélsőjobb mellé kellett volna állnia már az EP választasi kampányban is. Így viszont megvan a választási lehetősége, hogy a választási eredmények függvényében az EPP-ben maradjon, vagy egy új radikális frakció élére álljon. Bár az EU-ban Berlin marad az úr, már az a vélemény maga, hogy Európa Macron, illetve Orbán víziója között választ, megéri a pofont.

Közben a nemzetközi helyzet is egyre Orbánnak kedvez. A Financial Times egyre gyakrabban hívja fel a figyelmet a pénzügyi szektor túlságosan nagyra nőtt, járadékvadász és kiváltságos helyzetére. Francis Fukuyama szerint a baloldal nem a széles rétegeket érintő gazdasági ügyekkel foglalkozik, hanem marginalizált csoportok ügyeit karolják fel. Fukuyama a domináns kultúra felkarolását és jövedelmi egyenlőtlenség megállítását ajánlja a liberálisok figyelmébe, mintegy megmagyarázva a magyar kultúr-kampfot. A múlt héten pedig éppen az Economist, a liberálisok ikonikus lapja szólított fel kiáltványában a hatalomba kényelmesedett liberalizmus megreformálására.

A jelenleg EU-ban uralkodó konzervatív-szocialista nagykoalíció minden bizonnyal tarthatatlan lesz. Az új királycsinálók a Macron által vezetett liberálisok, illetve a radikálisabb jobboldal. Az előbbiek éppen az utóbbiakkal riogatva fognak kampányolni. Orbán viselkedése „csak” az értékek háborújához visz közelebb, megoldáshoz és reformhoz aligha.