1
Fotó: archív
Megosztás
Mintha névsorolvasást tartott volna Tusványoson Orbán Viktor nemzetvezető úr, úgy jelentkeztek be sorjában Magyarország szomszédai, hogy visszapofázzanak neki.
A román hivatalosság, mert az ajkán hűséges alattvalókként csüngő közönségével összakcsintva kijelentette, sem Erdélyt, sem Székelyföldet nem tekinti úgymond Románia területi egységének. Vagyis a sajátjáként kezeli!
A csehekre „csak“ azért sértődött meg, mert nem voltak képesek úgy nekimenni az Uniónak, ahogy az a Karmelitában el lett képzelve…
A szlovák politikai osztályt pedig az „elszakított terület” jelzős szerkezet frusztrálta. Mert az jött le nekik a színpadról, hogy a Felvidéket a történelmi Magyarországtól kapták ajándékba a szlovákok…
A szlovákiai politikai osztály ezért rögvest kontraproduktív történészkedésbe fogott. Épp úgy, ahogy Orbán szokásos tusványosi legénykedése közben. Ráadásul ugyanazzal a céllal, mint amilyennel Orbán.
A kampánysóderről van szó természetesen! Amely jellemzően a választások előtt szokott fokozódni bárhol a világon. Hacsak nem folyik szakadatlanul, éjjel-nappal, amint az az Orbán-féle hatalomtechnikusok ringjében történik…
Ami tehát román és szlovák, részben pedig cseh térfélen gerjedt Orbán virtuskodása nyomán, az semmi más, mint amit ő maga akart. Ugyanis két legyet ütve egycsapásra, tökéletesen sikerült kielégítenie legalázatosabb híveit, másrészt képes volt kiprovokálni azokat a szomszédokat, akik egyébként is mást gondolnak bizonyos tekintetben a világban zajló aktuális eseményekről, mint ő és az általa vezényelt politikai brancs.
De ne maszatoljunk: konkrétan az Európai Unió, az Egyesült Államok, a NATO, nem utolsósorban Putyinék Ukrajnával szembeni rablógyilkos agressziójának megítélése a kárpát-medencei törésvonal. E téren mutatkozik ugyanis a legnagyobb diferencia az orbáni illiberális tákolmány és az azt meglehetősen finnyásan obszerváló szomszédállamok hivatalos képviselői között.
Még konkrétabban szólva pedig mindössze annyi történt Tusványoson, hogy Orbánnak sikerült egy időre megtalálni és felmutatni azokat az ügyeletes ellenségeket, akiktől a rettenthetetlenül hátrafele nyilazó vitéz jól megvédi majd az ő országát…
Hogy mi lehet, lesz ebből hosszútávon? Mindenki nyugodjon le, az ilyesmi a legkevésbé sem kell hogy érdekeljen egy kizárólag a mának élő hatalomtechnikust…
Mindemellett annyit meg kell jegyezni, azért bizony van konkrét vesztese is errefelé mindannak, ami magyar honban történik. Illetve annak ami onnét gyűrűzik át a Tátra alá. Világos, hogy e tekintetben elsősorban a szlovákiai magyar politikusokra, közvetve pedig a szlovákiai magyar népesség egészére kell gondolni. Akik bármit hirdetnek is telepofával, épp most készülnek megbukni a szeptemberben esedékes időközi parlamenti választásokon. A groteszk poén pedig ebben csak annyi, hogy ha tetszik Orbán Viktornak, ha nem, nélküle bizony ez az ordas kudarcba torkolló projekt nem jöhetett volna létre…