1
Fotó: Pexels - illusztráció
Megosztás
Az üdvözlési formák kulturális háttérrel rendelkeznek, olyan szokások, melyek az idők során változhatnak. Bizonyos kultúrákban jelen van üdvözléskor az ölelés, ennek viszont nem feltétlenül kell érzelmileg nagyobb jelentőséget tulajdonítani. Ez egy olyan szokás, ami lehet teljesen jelentéktelen mozdulat is, pont, mint egy megszokott üdvözlési puszi. Persze lehet érzelmileg is jelentősége, pozitív- és negatív egyaránt, de a legfontosabb szempont, hogy kitől is kapod, s ez milyen érzéseket vált ki belőled. „Ez kicsit olyan, mint a szex. Alapvetően jó hatással van a lelkivilágra, stresszcsökkentő, de ha egy olyan emberrel történik, akitől nem esik jól, akkor annak már nem lesz pozitív hatása” – magyarázza Dr. Balázs Bernadett pszichológus, kutató, valamint művészeti terapeuta, aki a téma körbejárásában a segítségünkre volt.
A gyermekkorban kapott érintések hatással vannak a fiatalok későbbi intimitására?
A szeretetteli érintéseknek stresszoldó hatásuk van és biztonságérzetet adnak. Azok a gyerekek, akik több szeretet, több érintést kaptak, maguk is könnyebben adnak másoknak, nagyobb biztonságban érzik magukat a világban. Volt egy kutatás, ami kimutatta, hogy a kevésbé konzervatív, valamint a kevésbé vallásos országokban sokkal több az érintés. Hasonló a helyzet a fiatalok körében, valamint a liberálisabb egyének között. Kiderült, hogy a nők és a férfiak között ugyanannyi az érintés, viszont a nők többet adnak a gyerekeknek. Fontos szempont a kulturális háttér, aminek nagy jelentősége van ezen a területen. Előfordul olyan eset is, hogy egy konzervatív családba született gyerek szeretetben nő fel, de nem kapott annyira sok érintést. Ezek a tényezők biztosan befolyásolják a hogylétünket, de ha megnézzük, akkor a mi szüleink generációja sokkal kevesebb érintést kapott.
Egy másik szemszögből megközelítve, ha mondjuk egy felnőtt nem kap minden nap nagyon sok ölelést, attól még lehet egészséges élete.
Ott vannak például a szerzetesek, akik maguk vállalják ezt, valószínűleg nincs az életükben annyi érintés, viszont egyensúlyban vannak, tehát ettől még lehet, hogy mentálisan teljesen egészséges életet élnek.
Dr. Balázs Bernadett
Igaz-e az állítás, miszerint az elegendő érintéstől megfosztott gyerekek hajlamosabbak a függőségekre?
Elképzelhetőnek tartom, hogy van benne igazság, mivel a függőségek általában önmegnyugtatásra vannak. Ha valaki úgy nő fel, hogy nem kap elég szeretetet, stresszes a légkör, akkor megpróbál keresni valamit, ami megnyugvást ad. Összegezve, igaz, hogy a legtöbb függőség hátterében az önmegnyugtatás keresése van.
Hogyan tudjuk magunkat megnyugtatni?
Az önmegnyugtatásra vannak különböző módszerek, mint például a Havening-technika, aminek a segítségével megöleljük magunkat, s ezáltal megnyugtatjuk az idegrendszerünket is. Ennek a technikának alapja a felkarok, a kezek és az arc gyengéd simogatása, ezáltal képesek vagyunk önmagunkat megnyugtatni.
Azért is jó ez a technika, mert ha valakinek éppen nincs senki az életékben, aki megölelgetné, viszont saját magát mégis meg tudja nyugtatni.
Ha megfigyeljük, akkor sokszor ösztönösen is ölelgetünk valamit, például összekuporodva átkaroljuk a lábunkat, vagy akár egy párnát magunkhoz szorítunk. Az önmegnyugtató technikák lehetnek nagyon intenzívek, de talán mégsem annyira, mintha azt valaki mástól kapnánk.
Hány érintés az ideális naponta?
Ezt nehéz behatárolni, mert kultúrától, valamint személyiségtől is függ. Vannak introvertáltak és extrovertáltak. Az introvertált emberekre jellemző, hogy sokkal inkább magukból nyerik az energiát. Volt olyan esetem, amikor már a partnertől érkező érintéseket is soknak érezte az illető, ami alapvetően pozitív érintés, de mégsem mindenki egyformán éli azt meg. Fontos az, hogy beszéljünk az igényeinkről.
Csináltunk egy felmérést az Érintés Fesztiválra, amiből kiderült, hogy a párkapcsolatban élőknél minél több az érintés, annál elégedettebbek a párkapcsolatukkal. És minél elégedettebbek vagyunk a párkapcsolatunkkal, annál elégedettebbek leszünk az élettel is.
Ennek ellenére, ha mondjuk valakinek éppen nincs partnere, nem gondolom azt, hogy ne lehetne jól, és ne tudna egyensúlyban lenni. Ha valakinek nem esik jól az érintés, akkor azt nem kell erőltetni, mivel kiválthat a másik emberből egyfajta stresszforrást. Ennek az oka nem feltétlenül egy traumatikus gyermekkor, esetleg valamilyen sérelem, csupán tiszteletben kell tartani azt, hogy vannak távolságtartóbb emberek. Nekik ehhez a fajta intimitáshoz szükségük van egyfajta érzelmi kötődéshez is, ami nem biztos, hogy megvan egy távoli ismerőssel.
Mi van akkor, ha valaki belecsöppen egy olyan kultúrába, ahol nagyon intenzíven jelen van az érintés, kötelező ahhoz alkalmazkodni?
Tény, hogy vannak olyan esetek, amikor egy másik kultúrába csöppenve érzékeljük az érintések gyakoriságát, (vagy akár pont az ellenkezőjét) valaki által érkező fokozott érintések, viszont ilyen helyzetben is lehet nemet mondani, hiszen nem mindenkinek esik jól.
A nemet nem kell megmagyarázni!
Régebben szinte elvárás volt a gyerekek felé, hogy kötelezően puszilják meg a rokonokat, közben a gyereknek éppen nem is esik jól. Szerintem ezeket nem szabad erőltetni és igen is lehet nemet mondani. Még abban a kultúrában is, ahol mindenki ölelgeti egymást, de nem biztos, hogy az mindenkinek ugyanolyan jól is esik.
(Bokros Bia)