Miként hathat ránk és kapcsolatainkra a karantén, s mi a helyzet a családon belüli erőszakkal? - Csala Alexandra Emma pszichológust kérdeztük

A bezártság, összezártság különféle akadályokat, problémákat gördít elénk. Érinti nemcsak az egyént, de a párkapcsolatokat és a családi viszonyokat egyaránt. Arról, hogy vajon milyen hatással lehet ránk ez az új, számunkra szokatlan és kissé ijesztő helyzet, egy szakembert kérdeztünk. Válaszadónk, a csallóközi származású Csala Alexandra Emma a pozsonyi Alma központ pszichológusa, EMDR trauma-feldolgozó terapeuta, munkája során a játékterápia több formáját is alkalmazza, jelenleg a kognitív és viselkedésterápiában képződik. Gyerekekkel, pubertásokkal, felnőttekkel és családokkal egyaránt foglalkozik.

Miként hathat ránk és kapcsolatainkra a karantén, s mi a helyzet a családon belüli erőszakkal? - Csala Alexandra Emma pszichológust kérdeztük
Csala Alexandra Emma (Archív)

Milyen hatással lehet ránk a bezártság?

A bezártság rengeteg lemondással jár, ami számunkra idegen, hiszen hozzászoktunk egy szabad életstílushoz. A korlátozások sok embernél frusztráltsághoz vezetnek. Ingerlékenyebbek vagyunk, mert nincs meg a napi mozgásterünk, felborult a napi rutinunk, holott eddig ez erősítette a biztonságérzetünket. A legrosszabb az egész helyzet váratlansága és kiszámíthatatlansága. Nem tudjuk mikor lesz vége, ez pedig pánikot kelt bennünk.

Hogyan hat a családokra, a párkapcsolatokra az együtt töltött idő mennyiségének hirtelen megnövekedése?

Ott, ahol már gyermek is van a családban, nagyon nehéz a szerepcsere. A szülők hirtelen már nemcsak szülők, hanem tanárok, felügyelők, igazsághozók egyaránt. Sok a kihívás. A home office mellett vezetni kell a háztartást, foglalkozni kell a gyerekek étkeztetésével, tanításával és szórakoztatásával is. Az online oktatás sok terhet levesz a szülők válláról, mégis nehéz most jól beosztani az időt. Az egyik legjobb megoldás a napirend kialakítása, a feladatok egymás közt való elosztása. A párkapcsolatban, még gyermek nélkül élők élete is nagyban megváltozott. Most döbbenünk rá a másik szükségleteire. Általános helyzetben nem töltjük együtt a nap 24 óráját, nem látjuk a másik minden apró-cseprő mozdulatát. Ez most megváltozott, ezért fontos, hogy megbeszéljük ezeket a dolgokat. Tudnunk kell, mikor igényel a másik például egy kis csendet, mikor van igénye beszélgetni, vagy éppen pihenni. Ez tanít meg minket a rugalmasságra, a büszkeségünk félretételére, valamint a komfortzónánkból való kilépésre.

Úgy gondolom, ez mindenki számára ez nagyon jó iskola. Most valóban megismerhetjük a másik összes vonását. Ez persze kétoldalú dolog. Vannak, akiket jobban összekovácsol, ugyanakkor vannak, akiket rádöbbent, nem tudják elviselni a másikat teljes egészében.

Illusztráció (Pexels)

Az interneten megannyi viccesnek szánt mém kering. Ilyen például, hogy „a következő hónapokban vagy nagyon sok baba fog születni, vagy sok lesz a válás”. Van-e ezeknek bármilyen valóságalapja? Az összezártság vezethet akár váláshoz is?

Ahogyan a párkapcsolatok esetében, úgy a házasságnál is kétélű a dolog. Az, hogy jobban megismerjük a másikat, megerősítheti a házasságunkat, de akár véget is vethet neki. Hosszútávon így együtt élni a másikkal, nagyon nagy kihívást jelent.

Hasonlít ez a karácsonyi időszakra. Január első hétfője az úgynevezett váló hétfő. Ilyenkor adják be a legtöbb válókeresetet.

A családok ugyanis a karácsonyi időszakban vannak együtt a legtöbbet, akkor döbbennek rá a másik szükségleteire, s arra, tudnak-e még együtt működni, vagy sem.

Új helyzetbe kerültünk, sok a teendő és a ránk zúduló feladat. Rosszul kell-e éreznie magát egy szülőnek, ha olykor azt érzi, most már kicsit sok a saját gyermekéből?

Ez az érzés teljesen rendben van, nem kell miatta rosszul éreznünk magunkat. Ahogyan a párunkkal, úgy a gyermekünkkel sem szoktunk napi 24 órát együtt tölteni. Nem baj, ha néha úgy érezzük, ebből egy kicsit elég. Nem az a lényeg, hogy tökéletesek legyünk, hanem, hogy elég jók. Ha jön egy helyzet, amit esetleg nem tudunk kezelni, nincsen baj. Remek tanulási lehetőség ez arra, hogy legközelebb hogyan csináljuk másként, hogy jobb legyen.

Fontos odafigyelnünk önmagunkra, a saját energiaszintünkre, hiszen akkor tudunk a legtöbbet adni a gyermekeinknek, ha mi magunk is rendben vagyunk.

Amikor idegesek vagyunk, a legtöbbször ezt a gyereken vezetjük le. Kiabálunk vele, beküldjük a szobájába. Hogyan javíthatnánk ezen a magatartáson?

Amikor úgy érezzük, az energiaszintünk igencsak merülőben van, hunjuk be egy pillanatra a szemünket, vegyünk három nagy levegőt, majd csak ezután szólaljunk meg. Valakinek az is segít, ha kimegy az adott térből, ahol mondjuk a gyermeke épp üvölt, hisztizik valami miatt. Ilyenkor közölni kell a kicsivel, hogy egy pillanatra kimegyünk, de máris visszatérünk hozzá. Nem hagyjuk a gyermeket szenvedni, csupán adunk magunknak egy kevés időt a megnyugvásra. Fontos, hogy ilyenkor mindenképp megadjuk a kellő biztonságérzetet a gyermeknek. Tudnia kell, hogy attól még, hogy most épp valami rossz dolog történt, attól anya/apa még vissza fog jönni. A gyermeknevelés egyik alapszabálya, hogy a gyerkőc akkor tud lenyugodni, ha a szülő is nyugodt. Ez egyfajta tükörreakció.

Beszéljünk a gyermeknek a kialakult helyzetről, a koronavírus-járványról?

Nem kell minden részletbe beavatni őket, ugyanakkor a maguk szintjén, szem előtt tartva a korukat és értelmi szintjüket beszélnünk kell velük erről is. Amikor látunk egy hírt a tévében, ami aggaszt bennünket, nyugodtan osszuk ezt meg a gyerekkel. Ezzel egyfajta engedélyt adnunk neki, hogy igen, ő is érezheti magát rosszul ebben a jelenlegi helyzetben, ő is lehet bizonytalan. Azzal, hogy kommunikálunk a saját érzelmeinkről, engedélyt adunk nekik, hogy ők is elmondják, hogyan élik ezt meg.

Igyekezzünk pozitív képet kialakítani a kicsikben, mert a remény az, ami ilyenkor a legtöbbet tud segíteni.

Miként kezelhetjük a bennünk felgyülemlő feszültséget?

Előny, ha ismerjük önmagunkat, s tudjuk, hogyan tudunk kikapcsolódni. A feszültség-levezetés alappillére az energiaszintünk feltöltése. Amikor feszültek vagyunk, az energiaszintünk fizikailag és lelkileg is csökken, ezért kell olyan cselekvést találnunk, mely során fel tudunk töltődni. Ennek olyan időtöltésnek kell lennie, mely alatt képesek vagyunk kikapcsolni, magunkkal foglalkozni, kicsit fellélegezni. E tevékenység mindenkinél egyénre szabott. A feszültséget akkor tudjuk leküzdeni, ha ismét visszatalálunk önmagunkhoz.

Milyen gyakran szükséges beiktatnunk ezt az „én-időt” az életünkbe?

Mindenkinek más a frusztráció-határa, ugyanakkor mindenképpen ajánlanám a napi fél órát. Bármikor beiktathatjuk ezt az időt a napirendünkbe.

Sokat hallunk a családon belüli erőszakról. Mi a helyzet most, amikor „be vagyunk zárva” a négy fal közé? Akár ilyen végletekig is elfajulhat a sok együtt töltött idő?

Ilyenkor nem két egyenlő fél nézeteltéréséről beszélünk, ami olykor felfokozódik és erőszakossá válik. Ez mindenképpen egy hatalmi harc, ahol van egy alá- és egy fölérendelt személy. A bántalmazó állandóan hatalmat gyakorol a másik fél felett, ami fizikai és lelki erőszakba torkollik. Ez nem a feszültségből fakad, többnyire a szemléletmódból alakul ki, abból a meggyőződésből, vagy neveltetésből, hogy a nemi különbözőségek igenis fontosak. Eredményezheti az erőszakot az is, hogy valaki úgy érzi, a pozíciójából fakadóan joga van bántalmazni a másikat. Mindez nem a karantén miatt alakul ki, de a helyzet során felfokozódhat.

A bántalmazott fél sok esetben saját magát hibáztatja a történtek miatt, ezért szólni sem mer róla senkinek. Mi lehet ennek az oka?

Az alárendelt helyzetben lévő személy meg van félemlítve. Attól tart, ha a fölérendelt tilalma ellen cselekszik, még rosszabb helyzetbe kerül. A másik, gyakran előforduló eset, hogy az illető már beleszokott ebbe a helyzetbe. Lehet ez akár gyermekkorból, vagy szociális helyzetből származó trauma. A külföldi statisztikákat nézve, sokszor előfordul, hogy a családon belüli erőszakról egy szomszéd tesz bejelentést az illetékes szerveknél. Ez a magatartás mindenképpen pozitívan értékelendő, hiszen az embertársaink iránti odafigyelést jelenti.

Van-e ennek az összezárt helyzetnek már most tapasztalható „eredménye”?

A többség talán még próbálja otthon, egymás közt megoldani ezt a dolgot, ugyanakkor vannak, akik párkapcsolati tanácsadóhoz fordulnak segítségért. Engem is kerestek már fel ezzel, ami úgy gondolom, egy nagyon jó dolog, hiszen ezt azt jelenti, hogy az emberek foglalkoznak ezzel a problémával, és próbálják megoldani.

Szlávik Cyntia