A mesélő múlt - Restaurált közkincsek a Csallóközi Múzeumban
A dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum munkatársai rendszeresen igyekeznek kihasználni a pályázati lehetőségeket a leletek felújítására.
A tavalyi évben több dokumentum restaurálására is beadták az igényüket, amelyet pozitívan bírált el a Művészeti Alap (Fond na podporu umenia).
Bevilagua Olga, a Csallóközi Múzeum muzeológusa elmondta, 13 tárgyat választottak ki restaurálásra. Ezek mind pergamen és papír alapú tárgyi emlékek, iratok, céhlevelek és a Csallóközben valamikor élt nemesi családokat dokumentáló oklevelek.
Szám szerint pontosan
• öt térkép,
• két céh-rendszabályzat,
• egy céhlevél,
• két pergamenre festett nemesi oklevél
• és három egyéb irat került restaurálásra.
„Azért ezeket választottuk, mert egyrészt a restaurátor hölgy is adott volt, ugyanis évek óta együtt dolgozunk és ő a papír-, illetve a pergamen alapú anyagokra specializálódott, másrészt pedig ezekre is szükség van az állandó kiállításhoz. Igyekszünk mindig olyan tárgyi emlékeket választani, amelyek szorosan kötődnek a városhoz és a környező falvakhoz, vagyis a Csallóközhöz” — magyarázza Bevilagua Olga.
Az iratok között megtalálható a dunaszerdahelyi katolikus elemi iskola alapítólevele, amely a 19. század második feléből származik.
A dokumentumban szerepel Csaplár Benedek Gáspár neve is:
„... nagytiszteletű Csaplár Benedek Gáspár kegyesrendi tanár és városunk lelkes szülöttjének hazafias buzdítása által, társulatba állottunk, és a Dunaszerdahelyi plébániához tartozó: Szerdahely, Újfalu, Nemesszeg, Előtejed, Ollé-Tejed, Lieder Tejed, Sikabony, Kis-Udvarnok, Nagy-Udvarnok, Balásfa, Töbör-Éthe, Hegy-Bene Éthe, Csenkeszfa, Pódafa és Tőkés helységek katholikus híveinek önkéntes adakozásából befolyt mintegy nyolczezer forintra rúgó összegen a régi roskadozó félben lévő iskola helyébe, egy a szükségnek és korunk igényeinek megfelelő – új épületnek felállítását magunk közt elhatároztuk....”
— írja a dokumentum, mely 1862. június 10-én kelt. Az épület maga az 1970-es évekig állt, és az alapkövében találtak rá egy fémdobozban erre az iratra, mellette réz és ezüst pénzek voltak.
A céhes iratok közül lényeges a 19. század kordokumentumai közül az akkor működő takácscéh rendszabályait tartalmazó irat, mely az 1842-es esztendőből való.
Ebben szerepel a céhvezetőség névlistája, ahol olyan neveket olvashatunk, mint Zööd Josef, aki a céhmester volt, vagy például a helyettese, egy bizonyos Horvath Mihall, aki „Vice Czeh Mester”-ként van feltüntetve. Egy másik érdekessége ennek az iratnak, hogy 28 rendszabályt tartalmaz, valamint látható rajta a céhpecsét és háromszög alakban a vetélő, a takácscéh jelképe.
„A dokumentumok nagy része penészes volt, összezsugorodott, amit fertőtleníteni és savmentesíteni kellett, valamint ki kellett simítani, mert össze volt gyűrve. Nagyon sokat dolgoztunk a dokumentumokkal, a sarkakat például több helyen ki kellett egészíteni”
— meséli a muzeológus.
A másik céhekkel kapcsolatos dokumentum az 1852-ben kelt somorjai kovácscéh Mester-Levél elnevezésű dokumentuma, amelyet Kvasai János mestertársuk számára állítottak ki a céh vezetői.
„Öt térképünk van, amelyek még az első Csallóközi Múzeumból, Khín Antalék gyűjteményéből került hozzánk. A legkisebb csallóközi térkép eredetileg be volt rámázva, ám a restaurátor nem ajánlotta ugyanabba a rámába visszatenni. Aztán itt van például egy Téj Falu feliratú kézzel festett térkép, amely a 19. századból származik és szerepelnek rajta az akkori dűlőnevek” — mutatja a restaurált műtárgyakat Bevilagua Olga.
Csallóköz térképen
A térképek között megtalálható még Dunaszerdahely 19. századból származó kültelki térképe (két darab), illetve 17. és 18. századi Csallóközt ábrázoló metszet (szintén kettő).
Dunaszerdahely városának külteleki térképét speciális, szellőzéssel ellátott hengeren kell tárolni
A dokumentumok harmadik csoportját a nemesi családokat dokumentáló anyagok alkotják, mint például egy pergamen-töredék, amely valamikor 70 centiméter széles lehetett és az egy harmada maradt meg szintén az első Csallóközi Múzeum gyűjteményéből. Ennek meg is van már a helye az állandó kiállításban. A dokumentum a Kőszeghy család nevét őrzi.
A másik oklevél a Cséfalvay családtól származik, amelyet a 16. században kelteztek, pontosan az 1559-es évszám olvasható rajta. Mindkét oklevél fontos bizonyítéka a csallóközi nemesség történelmének.
Egy 1559-ből származó okirat
A dokumentumok restaurálásra az intézmény közel 6000 eurót kapott, amelyek a Csallóközi Múzeum állandó tárlatában kapnak majd helyet.
Ebben az évben a Somorján elhelyezett két halottaskocsi felújítására adták be pályázati kérelmüket, amely sikeres lett. Azokat felújítás után a Somorján található Honismereti Házban maradnának, ott egy védett helyen állítanánk ki őket.
(alsa)
