Kormányzati sperhakni

Széky János | 2021. január 3. - 16:25 | Vélemény

Van, aki úgy érzi jól magát, ha veszít, és nem szereti elképzelni, hogy másképp is lehet.

Kormányzati sperhakni
Fotó: Twitter

Amikor a lengyel–magyar tandem és Brüsszel, pontosabban a német uniós elnökség alkut kötöttek, miszerint a renitensek nem vétózzák meg a hétéves költségvetést és a helyreállítási programot, viszont a „jogállami feltételrendszert” megtartva ugyan, de átvészelhetővé puhítják – azaz továbbra is dőlni fog a pénz –, írtam egy cikket a Paraméterre arról, hogy ezt elsősorban Morawiecki lengyel miniszterelnök verekedte ki, Orbán bizonyos értelemben csak a hasznot élvezi az oldalvízen evezve.

Az érveléshez kevéssé ismert és exkluzív információkat mellékeltem, nem felvágásból, hanem mert szeretem az úgynevezett igazságot megírni, amennyire képes vagyok rá. Az igazság történetesen nem mindig fér meg azzal az elképzeléssel, hogy Magyarország a világ közepe, és a nemzetközi politikában minden Orbánról szól, úgyhogy volt, aki – vagy ellenérvként, vagy a cikkemtől függetlenül – inkább a Portfolio nevű portál december 12-i közleményét tartotta hiteles forrásnak. Eszerint:

„[V]alójában nem a német soros elnökség rakta össze a jogállamisági mechanizmus alkalmazását beszűkítő 4 oldalas magyarázó európai tanácsi szöveget, hanem elsősorban a magyar, másodsorban a lengyel kormány »diktálta« és ezt erősítette meg egy pénteki interjújában maga Jaroslaw Kaczyski (sic!) lengyel kormányfő-helyettes is.”

A Portfoliónál ráadásul „úgy tudták”, hogy „elsődlegesen a magyar kormányfő legszűkebb környezete írta a szöveget, végig szoros egyeztetésben a lengyelekkel”. Hogy honnan lehet az ilyesmit „úgy tudni”? Logikusan a magyar kormányfő legszűkebb környezetéből.

Tehát a magyar valószínűleg a Miniszterelnöki Kabinetiroda nevű minisztérium szivárogtatta ki azt a bizalmas információt, hogy a megállapodást a magyar miniszterelnök igényei szerint a magyar miniszterelnök közvetlen környezetében írták meg, majd magyar miniszterelnök környezetének sikerült letolnia a tervezetet az utált Angela Merkel torkán. Erre az a bizonyíték, hogy ezt mondja a magyar miniszterelnök kabinetirodája, és a kör bezárul.

A Rogán Antal-féle propagandastáb azonban mond sok minden mást is, ami fenntartásokkal kell hallgatni, úgyhogy ha egy közlésről lerí, hogy a Rogán-féle stábtól származik, akkor ajánlatos más forrásból is ellenőrizni a dolgot.

Itt például viszonylag könnyen adódott az ellenőrzési lehetőség: meg kellett nézni a Kaczyński-interjú szövegét a Gazeta Polska hetilapban. Azért csak „viszonylag”, mert a teljes szöveg a következő szerdán jelent meg, ráadásul fizetős volt, és magyar, illetve lengyel ismeretségi körömben napokig nem találtam embert, aki erre a szélsőséges fórumra hajlandó volna előfizetni, vagy pénzt adni a lapszámért.

Szóval inkább hiszek a saját szememnek: a szövegben árva szó sincs arról, hogy az Európai Tanács puhító magyarázatát elsősorban a magyar kormány „diktálta”, se idézőjelben, se anélkül. A PAP hírügynökség híréből az MTI-ben lefordított nyúlfarknyi idézetet – amit a Portfolio is közvetít – csak sperhaknival lehet így értelmezni. Gondolom, a Rogán-stáb meg volt győződve, hogy úgyse néz senki utána.

Az érdekes az, hogy nemcsak kormányhű ismerőseim vették készpénznek a történetet, hanem kiváló ellenzékiek is nagyon megörültek neki. Talán mert Orbán démoni zsenialitásának bizonyítékát látták benne, ami tudat alatt mentőkörülmény lehet az ellenzék visszatérő taktikai és stratégiai hibáira. Melyek közül az egyik éppen Orbán démoni zsenialitásától való áhítatos rettegés – Rudolf Otto terminusával a mysterium tremendum, a rettentő titok érzete – a valóságos erejének profán felmérése helyett.

Nem foglalkoznék ilyen bőven a gazdasági portál szavahihetőségével és a miniszterelnöki minisztériumhoz fűződő – feltételezhető – viszonyával, ha nem jelent volna meg ugyanitt egy számomra érdekesebb, de a kormányzati kommunikációval szintén különleges harmóniában lévő cikk azzal a címmel: Aranykor küszöbén áll a magyar gazdaság. Erről majd legközelebb. Sőt, ha nem jön közbe semmi: hamar.

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.