A katona, aki metamfetamintól fűtve több mint 400 kilométert síelt, hogy lerázza a szovjet sereget

A II. világháború egyik leghihetetlenebb története a finn Aimo Koivunen nevéhez fűződik, aki metamfetamintól fűtve két héten keresztül menekült a szovjet hadsereg elől - írja a Noizz.

A katona, aki metamfetamintól fűtve több mint 400 kilométert síelt, hogy lerázza a szovjet sereget
Illusztráció (Fotó: Pixabay)

1944 márciusára Finnország már több mint négy éve állóháborúzott a szovjet hadsereggel, amikor 18-án egy finn járőrcsapat mélyen behatolt a szovjetek által bitorolt területekre. Az ellenség körbekerítette őket és heves tűzharc kerekedett, de néhány finn katonának – köztük a 27 éves Aimonak is – sikerült elmenekülnie. A katonák -20 fokban sítalpakon menekültek az őket követő szovjetek elől. Aimo utoljára egy szelet kenyeret evett reggel, így éhes, kimerült, és fáradt volt. Elővette a zsebéből a csapat teljes, rábízott Pervitin-készletét, de amikor egy tablettát próbált a tenyerébe rázni, az üvegcse teljes tartalma, azaz 30 darab tabletta borult a tenyerébe. Aimo annyira elszégyellte magát, hogy inkább bevette az összeset.

Ezt követően mintha kicserélték volna fiatal katonát: nem érezte magát fáradtnak, szinte kirobbant az energiától – ami nem csoda, tekintve, hogy a biztonságos adag napi 1 tabletta volt. Csakhogy az euforikus állapot mindössze fél órát tartott, ezt követően egyre többször kihagyott a látása, majd el is ájult. Társai nem tudták magukkal vinni, ezért elvették a lőszerét, és magára hagyták.

Mikor Aimo magához tért, fogalma sem volt, hol van, hogy került oda, vagy mennyi idő telt el. A tudata és az időérzékelése néha kihagyott, nem ismerte fel a környezetét, furcsa dolgokat művelt, amelyekre nem emlékezett, hogy miért is tartotta jó ötletnek. Arra emlékezett, hogy menekülnie kell a szovjetek elől, ezért metamfetaminos őrületében elkezdett síelni valamerre: a megtalálásáig eltelt majdnem két hétben több mint 400 kilométert távolodott el az eredeti helyszíntől. 

Egy domb tetejéről észrevett néhány, tábortűz körül ülő katonát, azt hitte, hogy németek, akik majd megmentik, ezért teljes sebességgel közéjük síelt. Csakhogy szovjetek voltak, akik valószínűleg meglepetten fogadták az ámokfutó finnt – aki, amikor rájött a tévedésére, gyorsan vissza is vonult az erdőbe. A következő napokban leginkább olvadt hólén, és fenyőrügyeken élt. Sokat hallucinált, beszélgetett számos távollévő barátjával, harcolt egy képzeletbeli rozsomákkal, amiről később kiderült, hogy egy faág, közben pedig összetörte a csuklóiránytűjét és elvesztette a hátizsákját. Később egy elhagyott faházban találta magát, amit szerencsétlenül felgyújtott, de még időben sikerült kimenekülnie.

Egyik reggel egy elhagyott német előőrsre bukkant, élelem után kutatva pedig rálépett egy taposóaknára, ami szilánkosra törte a jobb lábát. Leereszkedett egy lőárokba, ahol az ajtó feszegetése közben ismét sikerült aktiválnia egy aknát, de ez szerencsére már nem sebezte meg. Arrébb kúszott, majd félmeztelenül összeesett a hóban.

Valószínűleg a Pervitin dolgoztatta a szívét, és mentette meg a kihűléstől, mert csak napokkal később találta meg egy finn járőr osztag, amely mentőalakulatot küldött érte, de amíg rájuk várt, sikerült elfognia és nyersen megennie egy szajkót.

Amikor megtalálták, a pulzusa még ekkor is 200 volt, és mindösszesen 43 kilogrammot nyomott. Ekkor már két hete volt úton, ezalatt összesen 410 kilométert tett meg. Aimo végül maradandó károsodás nélkül felépült, hosszú és boldog életet élt, 1989-ben, 71 évesen halt meg.


(Noizz)