Hozzád illő párt választottál?

A házasságot, a párkapcsolatot újabb és újabb próbatételek elé állítja az élet. Betegségek, szülői intrikák, barátok, munkatársak apró kritikai megjegyzései, gyermekek születése, anyagi gondok, karriertervek összehangolása, szürke hétköznapok, összeveszések, kibékülések, megcsalás, lakásgondok, hitelfizetések, és ki tudná mind felsorolni, mennyi veszély leselkedik a lelki egyensúlyunkra.

Minden nehézség ellenére a legtöbb ember párban szeretne élni. Mert ha van párod, akkor nem vagy egyedül. Ha van párod, van kire támaszkodni. Felváltva fáradtok bele a gondokba, és felváltva tudjátok bíztatni, támogatni egymást. Ha van párod, nem olyan fenyegető a munkanélküliség, a feladatok megoszthatók, a bajban van vigasztalód, ha beteg vagy, van aki ápoljon. Az öröm megkétszereződik, ha veled örül valaki, a büszkeséged megnő, ha a párod is büszke rád.

De akkor vajon miért van annyi válás napjainkban?  A legtöbb kapcsolat abban megy tönkre, hogy az egyének megalkotják a maguk fantáziaképeit a világról, a közös életről, s ezeknek megfelelően irányítják a cselekedeteiket. De a legritkább esetben gondolkodnak el az emberek azon: összeillünk-e a párommal? Vagy ha igen, akkor már későn.

Az ellentétek vonzák egymást? Régebben úgy tartották, hogy az „ellentétek vonzzák egymást”, és hogy a „veszekedés az élet sója”. Volt idő, amikor a házasságot egy életre kötötték az emberek. Akkor fel sem merült az összeillőség kérdése, ugyanis nem az emberek szerelme és boldogsága volt a cél, hanem az, hogy a vagyon a vagyonnal házasodjon, s a gazdasági érdek felülírta az emberi boldogság igényét. Később szabad volt elválni, ha két ember nem illett össze, és nem tudták egymást boldoggá tenni. Ebben az időben meglehetősen ingerszegény környezetben éltek a párok, s jobban bírták az ellentéteket. Manapság azonban annyi stresszel kell megküzdeni az élet minden területén, hogy az együtt élők között minél több ponton van összhang, annál valószínűbb a tartós boldogság.

Sokkal jobb esélyekkel indul a tartós boldogság felé az a pár, ahol:

-Mindketten intelligensek: Nem elhanyagolható kérdés az sem, hogy milyen neveltetést kaptak, hogyan képzelik el az életüket, milyen tervekkel és célokkal indulnak az életben. Van úgy, hogy az egyik nagyon értelmes, művelt, szellemileg igényes, a másik egyszerű gondolkodású, tapasztalatlan és naiv.

-Hasonló az érdeklődési területük: Ha nagyon eltérő az érdeklődési területük, akkor nem fognak tudni miről beszélgetni. Amíg dúl a szerelem, addig minden érdekes, amit a másik mesél a munkájáról. A rohanó hétköznapokban egy idő után fárasztó olyan történeteket, részleteket meghallgatni, ami tulajdonképpen nem érdekel.

-Hasonló korosztályhoz tartoznak: Ha nagy a korkülönbség, akkor az egyik gyereknek érzi magát a kapcsolatban, a másik pedig öregnek. S lehet, hogy első percben szerelemre lobbannak egymás iránt, mégis hosszú távon nagy valószínűséggel boldogtalanságra van ítélve a kapcsolatuk.

-Hasonló a vérmérsékletük: Akiknek más a vérmérséklete, azok előbb-utóbb irritálják egymást.

Ahol ezek hiányoznak, ott komoly ellentétekkel lehet szembe nézni, és szakadék áll a páros két tagja között.

Sokan a szerelem ködében nem is értik, miért fontos az önismeret és a másik ember ismerete. S azt gondolják, hogy a szerelem a legfontosabb a párkapcsolatban, az összeillőség pedig majd kialakul. Összecsiszolódnak majd, ebben bíznak. Igen, ez megtörténhet, hogy összecsiszolódik az egyébként nem összeillő pár, ám ez nagyon sok sérüléssel jár együtt, hiszen a súrlódások, a meg nem értettség érzése kíséri a folyamatot. Az összecsiszolódás gyakran önfeladással jár együtt, mert az erősebb, önállóbb, dominánsabb, agresszívebb fél a maga arcára formálja a házastársát.

Mindannyian szeretnénk megvalósítani a saját álmainkat, vágyainkat, és az önfeladás meg az önmegvalósítás ellentétei egymásnak.

delina.hu