Hájos: „A németektől és a zsidóktól már megtörtént a bocsánatkérés, míg a csallóköziektől még mindig nem”

A megemlékezés szervezői a Dunaszerdahelyi Járási Hivatal, Dunaszerdahely város, és a Dunaszerdahelyi Antifasiszta Harcosok Szlovákiai Szövetsége. Az eseményen részt vett többek közt a Járási Hivatal elöljárója, Richard Kmeť, Dunaszerdahely város polgármestere, Hájos Zoltán, az Antifasiszta Harcosok Szlovákiai Szövetségének dunaszerdahelyi alelnöke, Štefan Lesný, a Szlovák Vöröskereszt képviseletében a Járási Szervezet igazgatónője, Nagy Dagmar, Mad község polgármestere, László Gábor, illetve Felbár község polgármestere, Bodó István.

A megemlékezésen Hájos Zoltántól hallhattunk ünnepi beszédet. „A II. világháború 1939. szeptember 1-jén, a náci Németország lengyelországi lerohanásával kezdődött. Ez volt az emberiség történetében a legnagyobb, s legtöbb halálos áldozattal járó fegyveres konfliktus. A háború nemcsak a hadszíntéren szedte az áldozatokat, hanem a civil lakosság körében is. S nemcsak hadi cselekményekből kifolyólag, hanem szisztematikus megsemmisítések okán is. A náci hadi gépezet a rendszer ellenzőin kívül fogolytáborokba zárta a kommunistákat, a fogyatékkal élőket – akiken különféle emberi kísérleteket folytattak, a vagyonuktól megfosztott zsidókat, a romákat, s mindenkit, aki ellenezte a fasiszta diktatúrát. A fogolytáborokból először munkatáborokat szerveztek, majd néhányból haláltábor vált, amely a népirtásnak volt az eszköze. Nagy Britannia és Franciaország az első világháború utáni aléltságból feltámadva, a Japán támadást ért Amerikai Egyesült Államok szövetségre lépve a Szovjetunióval megállapodtak Európa náci Németország megszállása alóli felszabadításában. Ez a megállapodás nemcsak a fasiszta Németország felszámolásáról szólt, hanem Európa érdekszférákra való felosztásáról. Ez alapján a nagyhatalmi megállapodás alapján Kelet- és Közép-Európa a szovjet érdekszférába került, tehát Csehszlovákia is. A Vörös Hadsereg 71 évvel ezelőtt szabadította fel Szlovákia területét a fasiszta uralom alól. A felszabadításban jelentős szerepük volt a partizánoknak, akik a német hadsereg egységei ellen rajtaütéseket hajtottak végre, majd szabotálták a német csapatok rendezett visszavonulását. Csak pozitívan tudok szólni az antifasiszta ellenállásról, amely abból fakadt, hogy sokan elégedetlenek voltak az akkori Szlovák Állam kormányával és a fasiszta megszállással. Az antifasiszta megszállás keretein belül szerveződött a fegyveres és nem fegyveres ellenállás, amely során számos csapást mértek a katonai eszközökre, lehetetlenné téve a harci eszközök bevetését. Ez az ellenállás később a Szlovák Nemzeti Felkelésben csúcsosodott ki”- hangzottak el a polgármester szavai.

„Csallóközt a szovjet csapatok április 2-án szabadították fel. Igaz, szerencsére ebben a régióban igazán nagy csatákra nem került sor, viszont az itteni lakosok sorsát nagyban befolyásolta. Hiszen a benesi dekrétumok alapján a magyar közösség tagjai számkivetetté váltak, megfosztották őket állampolgárságuktól, egész családokat erőszakkal telepítettek ki szülőföldjükről. Ezeket az állításokat nem én találtam ki, élnek még szemtanúk, akik állításomat alá tudják támasztani. Tőlük és a hozzátartozóiktól sem kért bocsánatot a rendszerváltást követően sem a cseh, sem a szlovák nemzet nevében a Cseh- Szlovák Szövetségi Köztársaság Szövetségi Gyűlése, sem pedig a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa. Míg csendesen megjegyezném, hogy a németektől és a zsidóktól már a bocsánatkérés megtörtént”- folytatta Hájos Zoltán.

A beszéd után a jelenlévők egy–egy koszorúval hajtottak fejet az áldozatok emléke előtt.

(SzC/para)