Elegünk van a bezártságból? Korlátozás és lazaság, avagy egy sprintet vagy egy maratont kell megnyernünk

2020. május 4. - 11:37 | Tech

Miközben több európai ország – köztük a régiónk országai is, beleértve Szlovákiát – az óvatos lazítás politikájába kezdett, vállalva a fertőzöttek számának emelkedését is, a korlátozások sokadik hetében többfelé az úgynevezett karanténfáradtság jelei mutatkoznak.

 

Elegünk van a bezártságból? Korlátozás és lazaság, avagy egy sprintet vagy egy maratont kell megnyernünk
Fotó: TASR/AP

Amerikában a mobiltelefonok helyadatai szerint az emberek húsvét óta kevésbé tartják be a korlátozásokat. Egyre több ember jár el otthonról, nagyobb távolságra mennek, amiben gazdasági indokok ugyanúgy szerepet játszhatnak, mint az, hogy sokaknak egyszerűen már nagyon elegük van az otthonlétből - írja az Index.hu.

Az amerikai járványügy legfontosabb embere azt mondja, elkerülhetetlen a fertőzések második hulláma az Egyesült Államokban, az országra rossz ősz és tél vár, ha a szükséges intézkedéseket nem tartják meg. Ehhez több tényező is hozzájárul: egy hónapnyi kvázi karantén után a melegebb időjárás, az ellaposodó járványgörbe miatti – hamis – biztonságérzet és a gazdaság beindításáról szóló vita egyaránt erősíti az emberek vágyát, hogy végre szabadabban hagyják el otthonaikat.

A szlovák járványügyi szakértő, Vladimír Krčméry nem őszről beszél, szerinte ha lecsap a koronavírus második hulláma, akkor arra most,a napokban fog sor kerülni.

A globális koronavírus-járvány példátlan léptékű rendkívüli állapotot hozott a világba: az emberiség több mint fele, legalább négymilliárd ember alapvetően korlátozva van hétköznapi rutinjaiban. Ez nem csak gazdaságilag kritikus, az egyéni és a társadalmi teljesítőképesség, a társadalmi szövedék szempontjából is alapkérdés, hogy meddig és milyen szintű korlátozásokat lehet kibírni.

A modern járványügyben precedens nélküli az ilyen helyzet, és bár van számos modell és múltbéli analógia, a szakemberek is élőben tanulják a helyzetet – a Covid-19 működését, terápiás módozatainak hatásosságát, de a politikai intézkedések hatékonyságát is.

A járványügyi orlátozások nem csupán anyagilag, de mentálisan is imerítik az embereket: a társadalmi izoláció, maga a járvány és a bizonytalanság okozta félelmek, a monotonitás és a magány hosszabb távon mindenkit súlyosan érint, nemcsak az emiatt is legveszélyeztetettebb egyedül élő időseket. Márpedig a bizonytalanságtól való félelem minden félelmek alapja, ezt tolerálja legnehezebben az ember. A depressziós tünetek, a kimerültség érzése, a szélsőséges esetben agresszióhoz vezető, halmozódó feszültség mind a bezártsággal járó rendkívüli állapot következményei.

De a karanténfáradtság társadalmi szinten is jelentkezik. Így volt ez korábbi járványoknál is: az idő előrehaladtával még az orvosok és ápolók is hajlamosak egyre kevésbé betartani a szabályokat, ezt lehetett látni a madárinfluenza és a 2003-as SARS-járvány esetében is. A 2009-es H1N1-járvány alatt több kutatás szerint a nők és az idősek általában szabálykövetőbbek voltak, a mostani koronavírus-járványban ugyanezt állapította meg egy friss brit kutatás is. Eszerint a férfiak és a fiatalok kevésbé tartják be a kézmosásra, a távolságtartásra és az izolációra vonatkozó előírásokat.

A szabálykövetés a Lancet című tudományos lapban összegzett kutatási eredmények szerint annál erősebb, minél nagyobb a hatóságokba vetett bizalom, minél világosabb a központi kommunikáció, és minél inkább aggódnak az emberek a járvány miatt. Az Ázsia után Európában és Amerikában is javuló helyzet így önmagában is arrafelé visz, hogy a korábbi önkorlátozást egyre többen elkezdjék oldani. A társadalmi távolságtartásra vonatkozó előírások paradox módon hatnak: miközben alapvető szerepük van abban, hogy a járvány egyelőre nem lett nagyobb, éppen a sikerességük miatt fogják többen megkérdőjelezni, hogy egyáltalán szükség volt rájuk, vagy a jövőben szükség lenne.

A tiszta, világos és transzparens hatósági kommunikáció korábbi járványtapasztalatok alapján pozitívan hat a szabálykövetésre, a karantén elfogadása nagymértékben függ attól, hogy annak látni-e a végét, és hogy a korlátozások csak a lehető legrövidebb ideig tartsanak. A Lancetben az egyéni karantén-előírásokról írják, de megszorításokkal a társadalmi korlátozásokra is vonatkoztatható, hogy nem célszerű túlóvatoskodni sem az intézkedéseket, ami minimalizálná a hatását az emberek viselkedésére.

Úgy számolunk, hogy a járvány nagyon hosszú ideig tart majd. Nagyon fontos, hogy fenntartható döntéseket hozzunk, hogy ne alakuljon ki fáradtság a lakosságban – nyilatkozta a kevésbé szigorú intézkedések miatt különutasnak számító Svédország miniszterelnök-helyettese. A fenntarthatóság szempontjának hangsúlyozásával a svéd döntéshozók saját magukat is védik (a lazább szabályok a többi skandináv országnál több esetszámmal és nagyobb halandósággal jártak együtt, igaz, nem annyival rosszabb náluk a helyzet, mint azt a kritikusaik jósolták). A svéd megközelítés most azon alapszik, hogy

inkább maratonról van szó, mint sprintről, ezért be kell osztani az erőt.

Azt hangsúlyozzák, hogy nem szabad lerombolni a társadalmi szövedéket, hogy megmentsük az egyéneket – a társadalom egészének állapotára ugyanúgy figyelni kell, mint a betegekre.

Azt, hogy a svédek csinálták jól, vagy a világ többi része, még nem igazán láthatja senki. A lazább svéd politika mindenesei azzal érvelnek, hogy bár rövid távon náluk volt több fertőzés, ha más országok is elkezdenek komolyabban lazítani, azokban is megugrás várható a számokban. A svédek fő epidemiológusa szerint Norvégia és Dánia nagyon tart attól, hogy hogyan fogják megszüntetni ezt a teljes lezárást úgy, hogy az ne okozzon azonnali nagy hullámot, amint elkezdik az enyhítéseket.

Majd meglátjuk, - összegzi a magyar hírportál, - hogy most, a szigorúbb szabályok után könnyebb egy mérsékeltebb állapotra visszaváltani, vagy jobb, ha eleve lazább volt a szabályozás. A már elrendelt és a betervezett enyhítések minden országban fokozatosak, kérdés azonban, hogy hogyan alakul a tényleges viselkedés: tudjuk-e kontrollálni az érintkezéseket magunktól, működnek-e a biztosított szelepek, vagy túl sok gőzt eresztenénk ki rajtuk, mert úgy érezzük, végre újra lehet élni. Mert a politika ugyan a természete szerint mindig a számára megfelelőnek érzett szakértői véleményekkel fogja alátámasztani az aktuális irányát, de a kimenetel nagyrészt rajtunk múlik, akármennyire is fáradtak vagyunk.

(Index alapján)