Egy hely Dunaszerdahelyen, ahol a macskák egyszerűen élvezik az életet

2019. február 25. - 18:59 | Régió

Több mint harminc cica tölti mindennapjait kellemes, kényelmes környezetben, melegben, egészségesen, hála a dunaszerdahelyi macskamenhelyt üzemeltető OZ Mačičky polgári társulásnak, amelyet azért hoztak létre, hogy megfelelő otthont biztosíthassanak a környéken kóborló cicáknak.

Egy hely Dunaszerdahelyen, ahol a macskák egyszerűen élvezik az életet
Fotók: Tóth Tamás (További képekért kattints!)

Amikor megpillantottuk az ablakban ülve kíváncsian nézelődő cicát, már tudtuk, jó helyen járunk. Az épületbe belépve igazi macskabirodalomban találtuk magunkat: kellemes illat, tisztaság és nem mellesleg szívélyes fogadtatás – nemcsak a polgári társulás üzemeltetői, hanem a macskák részéről is.

A macskák szemmel láthatóan remekül érzik itt magukat. Mindenük megvan, amire csak szükségük lehet, ez pedig az üzemeltető tagok nem kevés munkájának eredményét tükrözi. A polgári társulás alapítója és elnöke a dunaszerdahelyi Péntek Miriam, segítői és szintén alapító tagjai pedig Görcs Erika, Osvald Tibor és Horváth Ivett. A polgári társulás hivatalosan 2017 októberében alakult, de tevékenységüket már jó pár évvel korábban kezdték, mint mondják, összehozta őket a macskák iránti szeretet.


Péntek Miriam

„Összesen 34 cicánk van jelenleg. Azokon kívül, akiket itt láthattok, nálam és Erikánál vannak még otthon is. Általában a kisebbeket, illetve a súlyosabb eseteket visszük haza. Nálam például most van egy pár hónapos cica, aki autóbalesetet szenvedett, eltört a medence- és a combcsontja” – kezdi a beszélgetést Péntek Miriam, és amint leülünk a padra, máris az ölemben találok egy cicát. Intenzíven érdeklődik a diktafon iránt, aztán a simogatás hatására hangos dorombolásba kezd, és elpihen. A többiek közben a kaparófán mászkálnak, néhányan játszanak, kergetőznek, sprintelnek a helyiség egyik végéből a másikba.

„Az összes cicánk féregtelenítve van, oltva, átoltva, tesztelve, az ivarérettek pedig ivartalanítva.

A macskáink túlnyomó többsége mindössze pár napos kiscicaként került hozzánk, és itt nőttek meg ekkorára” – mondja Miriam, mi pedig elcsodálkozunk, hogy valóban milyen jó bőrben vannak, látszik rajtuk, hogy jól tápláltak, a puha bundájuk pedig gyönyörűen csillog.

A macskákról érdemes tudni, hogy imádnak fényképezkedni. Mintha csak modellekkel dolgozna az ember, úgy pózolnak a kaparófán, az ágyban, vagy éppen az ablakpárkányon. Közben az egyik cica hangos nyávogással jelzi, hogy neki bizony szeretgetésre van szüksége, és máris megnyugszik, amint kézbe vesszük és simogatjuk. „Egyáltalán nem félnek az embertől, nagyon szeretik őket. Rendkívüli módon igénylik a szeretetet, és meg is hálálják, hiszen a sokszorosát adják vissza. Néha féltékenyek is egymásra” – meséli Miriam.

A macska köztudottan territoriális állat, ragaszkodik a saját környezetéhez és imádja a biztonságot. „Gyakori tévhit, főleg az idősebb emberek körében, hogy a cica kinti állat és nem igényel törődést. A macska viszont szeret bent is, imádja a biztonságot, a meleget. Szépen elvannak a lakásban, nem igényelnek semmilyen különös bánásmódot. Ha a gazdája el is megy otthonról, ő alszik, néha játszik, teljesen elvan egyedül is. Nem mellesleg pedig előnynek számít, hogy nem szükséges rendszeresen levinni a szabadba, hogy piszkítson. Amikor örökbe fogadják a cicát, az az első dolog, hogy meg kell neki mutatni, hol lesz az alom, ahova piszkíthat. Ő pedig azonnal el is kezdi használni” – mondja a polgári társulás alapítója.

Nagyon időigényes tevékenység a macskák gondozása, főleg munka mellett. A fáradságot viszont megéri, mondják az üzemeltetők, hiszen az apróságok meghálálják a törődést. Minden nap etetéssel és takarítással indul, természetesen még munka előtt, este pedig ugyanez következik.

A helyiségeket naponta kétszer felmossák, fertőtlenítik. „Az almot rendszeresen cseréljük, a granulátum pedig egész nap ott van nekik, és bármikor ehetnek, amikor megéheznek. Reggelente husikát és konzervet is kapnak” – mutat az granulátummal teli edénykékre. Közben az egyik cicus úgy dönt, falatozik egyet, és erre persze a többieknek is azonnal megjön az étvágya.

Loki a legbarátságosabb cica az összes közül. Állandóan valaki társaságát keresi, bújik, dorombol. „Most már le sem fog szállni rólad” – figyelmeztet Miriam, és igaza is lett, de persze az ember állatbarátként ezt egy cseppet sem bánja.

Miriam jobbkezétől, Görcs Erikától megtudjuk, semmiféle gond nincs a macskák szobatisztaságával, örökbefogadás esetén sem. Háromhetes korukban már megtanulják, hogy az almot kell használniuk. Arról nem is beszélve, hogy tiszta állatok, hiszen a nap egy harmadát tisztálkodással töltik.

„Magánszemélyként már harminc éve mentem a cicákat, együtt pedig még sikeresebbek vagyunk. Eleinte otthon tartottuk őket, megosztottuk egymás közt és nevelgettük a talált cicákat. A városba is több helyre járunk etetni őket, mert sajnos nem tudjuk mindegyiket idehozni. Téli házikókat is készítettünk nekik” – meséli Erika.


Görcs Erika

Kevesen tudják, hogy a kóbor cicákról való gondoskodás is a polgári társulás tevékenységéhez tartozik. A tavasz közeledtével meg is kezdték a dunaszerdahelyi Vámbéry téren lévő macskák ivartalanítását, ott ugyanis az utóbbi időben nagyon elszaporodtak, és sok köztük a beteg cica is.

„Hetente hordunk cicákat Pozsonyba ivartalanítani, kóbormacskákat is. Madban az oltásokat kapják, Érsekújvárba pedig a súlyosabb betegséggel küzdőket visszük” – teszi hozzá Miriam.

A macskákról való gondoskodáshoz nemcsak rengeteg energiára, hanem nem kevés anyagi forrásra is szükség van, az állatorvosi beavatkozások, műtétek, oltások ugyanis költségesek. Miriamtól megtudjuk, a havi kiadásaik 1500-1600 euró körül mozognak az épület bérleti díjával együtt: „Az állatorvosi kiadásaink havonta átlagosan 1000-1200 euró körüliek, továbbá rendszeresen granulátumot, húsokat és almot is vásárolunk nekik. A legtöbben a Facebook-csoportunkon keresztül támogatnak bennünket, akadnak olyanok is, akik havonta rendszeresen egy kisebb összeggel járulnak hozzá a tevékenységünkhöz. A legfontosabb bevételi forrásunkat az aukciók képezik: szívesen fogadjunk a már nem használt, újszerű dolgokat, például könyveket, ruhaneműket, háztartási cikkeket. Ezeket aukcióra bocsátjuk, a befolyó összeget pedig a cicákra fordítjuk.”

Közben felfigyelünk egy különösen nyugodt macskára, aki egész idő alatt békésen szunyókál az ablak alatt, a fűtőtest kellemes melegében. Egyszerűen nem tudjuk kizökkenteni, hiába beszélgetünk közvetlenül mellette.

„Voltak olyan cicáink, akiken nem lehetett segíteni, mégis az utolsó pillanatig mindent megtettünk értük. Sajnos voltak olyan esetek is, amikor kénytelenek voltunk az altatás mellett dönteni, de szerencsére sok évi tapasztalatunk és működésünk alatt elmondhatjuk, hogy nagyon kevés állatkát kellett elaltatni.

Nálunk a cicák minden lehetőséget megkapnak. Akármilyen kicsi esély van arra, hogy az állat meggyógyuljon, azzal az eséllyel élünk. Eltekintve attól, hogy milyen nagyok a kiadásaink, minden egyes állaton igyekszünk segíteni” – hangsúlyozza Miriam.

Tibor közben megmutatja az épületet, amely két részre van osztva, mert természetesen az orvosi vizsgálatra vagy kezelésre váró macskák még külön vannak: „Rengeteg időt töltünk velük, főleg hétvégente. Játszunk, foglalkozunk velük, és ezt lehet is rajtuk látni. Mi minden macskát megpróbálunk befogadni, de sajnos a kapacitásunk véges. Fontos szerepe van továbbá a karanténnak, hogy ezáltal megakadályozzuk az esetleges fertőzéseket. Minden egyes új jövevényt karanténba helyezünk, amíg nincsenek féregtelenítve, beoltva, kivizsgálva.”


Osvald Tibor

Egy egészséges cicára megközelítőleg száz eurót fordítanak, ennyibe kerülnek ugyanis az alapvető állatorvosi kezelések: a kasztrálás, az oltás, az átoltás és a tesztelés. Az ennivalóról nem is beszélve, a macska ugyanis havonta legalább két kilogrammot megeszik, alomból pedig megközelítőleg kétszáz kilogrammot használnak el összesen havonta. Örökbe fogadáskor nem kérnek illetéket, csupán az oltás árát fizettetik meg, amit aztán egy másik állatra tudnak fordítani. Az adoptálásnak viszont vannak feltételei, az örökbe fogadóval szerződést íratnak alá.

„Alapvetően csak bentre adoptálunk cicákat. Mi magunk visszük el őket, hogy lássuk, hova kerülnek. Nem az a fontos számunkra, hogy az állatot rövid időn belül örökbe fogadják, hanem az, hogy a macska, akivel rengeteget törődtünk és szeretgettük, jó helyre kerüljön.

Előfordult olyan is, hogy vissza kellett hoznunk a cicát, mert nagyon rosszak voltak a körülmények” – emlékezik vissza Erika. Kevesen gondolják, de bizony kutyusok mellé lehet cicát is örökbe fogadni, mert egy idő után megszokják egymást.

A polgári társulás tagjai az adoptálás után is tartják a kapcsolatot az örökbe fogadóval, képeket kérnek tőle, és természetesen a gazdi is bármikor számíthat rájuk, ha segítségre, tanácsra van szüksége. Évente átlagosan több száz macska érkezik és távozik is a menhelyről. Miriam közben elmondja, a polgári társulás egyik fontos célja, hogy rávegyék az embereket a macskák kasztráltatására. Ennek érdekében nyílt napokat is szerveznek és gyerekeknek is tartanak előadásokat a cicamentésről.

„Sokan úgy tartják, hogy nem az ember választja ki a cicát, hanem ő az embert. Voltak látogatóink a nyílt napokon, egyiküknek pedig nagyon tetszett Szandra. Amikor jöttek érte, elbújt előlük, és nem volt hajlandó kimászni az ágy alól. Egy másik cica viszont annyira behízelegte magát, hogy végül inkább őt választották” – meséli Tibor, Erika pedig hozzáteszi, egyrészt örülnek, ha jó helyre kerülnek, másrészt viszont sajnálják őket, hiszen mindegyik a szívükhöz nőtt.

Bő egy óra beszélgetést követően a macskák szemmel láthatóan elfáradtak, a kaparófa kosarában összegömbölyödve pihenik ki az izgalmakat. Közben átmegyünk a másik épületrészbe, ahol többek közt Samko, a fekete cica él, aki törött állkapoccsal került a menhelyre. A következtő helyiségben Hugo és Bonifác néz ránk nagy szemekkel, és amint leguggolunk, már az összes megiramodik felénk.

Vannak szomorú sorsok is: elgázolt, sőt, meglőtt macskákat is mentettek már. „Az egyik alkalommal telefonált Erika barátnője, hogy elgázoltak egy cicát. Amikor odaértem, az állatból szinte dőlt a vér, még a szeme is vérzett. Elvittem őt a pozsonyi kórházba, ahol azt mondták, nagyon kicsi az esélye, hogy túléli. Vad volt, hiszen óriási fájdalmai voltak, alig engedte, hogy hozzáérjenek. Még három nap után is azt mondták, hogy gondoljam át az altatás lehetőségét, mert még etetni sem tudják. Nem engedtem elaltatni, a negyedik napon pedig végre elkezdett enni. Megműtötték az állkapcsát, majd fokozatosan felépült. Egy picit látszik, hogy ferdén áll a szája, de olyan nagyra nőtt, mint egy kutya, és azóta is óriási szeretetet kapunk tőle” – emlékezik vissza Miriam.

Beszélgetésünk vége felé közeledve afelől érdeklődök, hogyan is kezdődött ez az óriási és önzetlen szeretet az állatok felé. „Ember az emberben annyit tud csalódni” – kezdi Miriam, és hozzáteszi, az embernek lenne mit tanulnia az állatoktól.

„Arra a szeretetre, őszinteségre és hálára, amit az állat képes nyújtani, sok ember képtelen. Az állat soha nem felejti el, hogy segítettél rajta, és hálás lesz neked, amíg csak él.”

Erika szerint bár sokan hamis állatnak tartják a macskát, ez egyáltalán nem igaz: „Tény, hogy öntörvényűbb, mint egy kutyus, de ugyanannyira hálás és szeretetreméltó. Volt egy válságos része az életemnek egy súlyos betegség miatt. Ekkor került hozzám egy mentett cica, és akkor jöttem rá, hogy mi az, ami ezidáig hiányzott az életemből.

Rengeteg energiát és erőt merítettem a szeretetéből, sőt, mondhatom, hogy részben a macskák mentettek meg.”

A társulás tagjai továbbra is számítanak az állatbarátok segítségére, ahhoz ugyanis, hogy továbbra is képesek legyenek törődni nemcsak a mentett, hanem a kóbor macskákról is, erre szükségük van. Az OZ Mačičky Dunajská Streda – podporujeme kastrácie (támogatjuk a kasztrációt) nevű Facebook-oldalon minden ezzel kapcsolatos információt megtalálnak, beleértve a polgári társulás számlaszámát is. A pénzbeli támogatás jelenti számukra a legtöbbet, de nagy segítség az is, ha aukcióra bocsátható tárgyakkal, granulátumokkal, alommal vagy akár tisztítószerekkel is hozzájárulnak a tevékenységükhöz.

Másfél óra is elég volt ahhoz, hogy a macskák az ember szívéhez nőjenek, de hamarosan ismét találkozunk, tavasszal ugyanis újabb nyílt nap lesz a menhelyen.


(fl, tt)