Dölyföske szlovákiai magyar választó, igenis van kire szavaznod

Archív felvétel

Az egyszeri kommentátor is átérzi, mennyire gyűlöletes kényszer, ha a kisebb rosszra kell szavaznia, 1. mert ő szintén az ideálist akarná támogatni, 2. mert küzd a lelkiismeretével, ha olyanra voksol, aki az ideálist meg sem közelíti. Sőt. Vagy ha az illető később még távolabb politizálja magát az ideálistól.

Az egyszeri kommentátor azonban azt ugyancsak sejti, ha nem szavaz a kisebb rosszra, akkor jön a nagyobb rossz.

Érti az ember, amikor a magyar választók egy része azért sír, mert a képviselőik még annyira sem képesek képviselni őket, hogy meg tudjanak egyezni valamilyen programminimumban. Apropó: odáig el sem jutottak az egyeztetések, a személyi kérdéseknél már elbuktak, programokról szó sem volt. Így aztán nincs összeborulás és hátha nem lesz magyar képviselet sem.

Érti az ember, amikor a magyar választók másik része azért sír, mert az ő kiszemeltjeit a többiek elüldözték az asztaltól (vagy fordítva).

Érti az ember, amikor a magyar választók harmadik része azért örül, mert nem kellett az övéinek összefognia azokkal, akik számára elfogadhatatlanok az egyik paradigma miatt.

S érti az ember, amikor a magyar választók negyedik része azért örül, mert nem kellett az övéinek összefognia azokkal, akik számára elfogadhatatlanok a másik paradigma miatt. Hiszen így nekik sem kell olyan listára voksolni, amelyiken gyűlölt alakok is szerepelnek.

Mindent értünk. Csak azt nem, hogy attól még a szlovákiai magyar Földgolyóbis forog tovább.

Én azt sem értem, hogy akkor most már miért ne volna kire szavazni. Mert ha valaki meggyőződéses MKP-s, akkor szavazzon az önmagával összefogó MKP-ra, bármilyen néven is fut éppen, ha meg HÍD-as, akkor a Hídra, és kész. Ja, hogy egyedül úgysem kerülnek be a parlamentbe? Lehet, de ha te nem szavazol rájuk, akkor ki? Ha nem mégy el horgászni, nem fogsz halat. Nem csajozol – nincs nászéj. Ilyen egyszerű.

És ha már senki sem üti meg nálad a mércét a két párt öt párja közül (sok ilyen potenciális szavazó van), akkor marad a kisebb rossz egy másik verziója, ami lehet, hogy nem is annyira rossz (és ez nem magyarellenes kampány, csak a lehetőségek számba vétele): válassz egy hatodik pártot. Ha már nincs magyar (ami nem feltétlenül garancia a minőségre, láthattuk), akkor van szlovák (ami szintén nem feltétlenül garancia a minőségre, láthattuk, de a magyarellenességre sem minden esetben). Vannak demokrata szlovák pártok, azok közül lesz érdemes választania a magyar politikusokban csalódott magyaroknak.

Mert különben a nem demokraták kerülnek be. Vagyis az antidemokraták.

És bár nem akarok riogatni egy Fico-Danko-Kotleba-Harabin kombóval, azért el lehet képzelni, mit művelnének elegendő ellensúly és fék nélkül. Ezt ne kockáztassuk már meg sem egy Elemér, sem egy Béla, sem több József vagy akár Pál miatt.

Szlovmagyar etnikai nemképviseletünk és dölyfünk miatt pedig aztán végképp ne kockáztassuk meg.

Igenis érdemes élni a voksolás adta lehetőséggel.

Én még tengődtem olyan rezsimben, amelyikben nem szavazhattunk szabadon. Épeszű ember nem kívánja vissza és nem hisz a nosztalgiakomcsiknak.

A demokrácia, kérem, akkor létezik számunkra, ha részt veszünk benne. Ha másra hagyjuk ezt, és nem veszünk benne részt, akkor ne is követeljük az előnyeit és ne tegyük szóvá hiányának hátrányait. Vegyél részt benne, járj el szavazni, ha úgy érzed, nincs kire, alapíts pártot és dolgozz érte. Sült galamb nem repül.

Ha ugyanis sokáig másra bízzuk, hogy etesse és itassa a népuramat és tisztába tegye a demokráciánk jelenleg igencsak szaros és büdös seggét, akkor egyszeriben már nem lesz ott a demokrácia, csak a bűzlő fekália.

És akkor hiába fogna össze bárki bárkivel, te, aki nem szavazol, és csak morogsz magadban, akkor majd már csak bánhatod… És szagolhatod azt, ami marad.