Az orvosnő a haldokló betegeinek köszönhetően elkezdett hinni a túlvilágban
Dr. Sarah Wells mintegy 2000 végstádiumú beteget látott el. Mint a The Telegraph-nak elmondta, munkájának köszönhetően látta, hogy az emberek életének utolsó órái nagyon különlegesek, sőt szépek, és nem szabadna ettől félnünk – írja a Nový Čas.
Dr. Wells 2015 óta a nagy-britanniai Solihullban található Marie Curie Hospice igazgatója. Tíz orvosból álló csapatot vezet, és 12-20 beteget lát el. Olyan beteg emberekről van szó, akik demenciában, szívbetegségben, szervi elégtelenségben, mozgatóideg-betegségben és előrehaladott rákban szenvednek. Ezeknek az embereknek csak néhány hetük van hátra az életükből.
Dr. Wells betegei nem mind idős emberek, vannak közöttük jóval fiatalabbak is. Elmondása szerint azok közül, akikről gondoskodik, többségük fél az ismeretlentől, különösen, ha régebben szemtanúi voltak egy szeretett személy fájdalmas utolsó pillanatainak.
A doktornő beszélt egy szívelégtelenségben szenvedő nő állapotáról, aki rettegett attól, hogy mi fog vele történni, miután látta, ahogy apj belehalt ugyanabba a betegségbe, mint amibe ő szenved.
"Biztosítottuk őt arról, hogy a haldoklás általában békés folyamat, amelynek során az látszódik, mintha az emberek elaludnának, mert a szerveik lelassulnak, eszméletlenné válnak, hallják és érzik a kéz érintését, bár már nem tudnak kommunikálni"
– mondta az orvos.
Amellett, hogy munkája során Dr. Wells egy másik perspektívát adott a halálról, munkájának köszönhetően kissé nyitottabb lett a vallásosság felé.
"Egyáltalán nem vagyok vallásos, de a munkám megerősítette a túlvilágba vetett lelki hitemet. A betegek nem annyira Istenről, hanem elhunyt rokonokról mesélnek nekem"
– mondta.
Mint állítja, van egy bizonyos jel, amikor már sejti, hogy betegei valamelyike már nagyon közel jér a halálhoz.
"Amikor azt mondják nekem, hogy látták az édesanyjukat, egy elveszett gyereket vagy akár egy háziállatot – akár szellemként, akár képként az elméjükben, az a hiedelemrendszerüktől függ, de mindig megnyugtatja őket – tudom, hogy napjaik, vagy csak óráik vannak hátra"
– jegyezte meg Wells.
Az orvosnő akkor sem kényeskedik, ha holttesteken kell dolgoznia.
"Úgy beszélünk az elhunyttal, mint életükben. Az ápolónők elvégzik az utolsó lépéseket, mi pedig a családjuk támogatásával megmossuk és felöltöztetjük az elhunytat. Ez egy méltóságteljes, gyönyörű rituálé"
– tette hozzá a doktornő hozzátéve, hogy akkor egyszerre érez szomorúságot és büszkeséget, mivel egy kis szerepet játszhatott az elhunyt személyek életében.
Nový Čas/para