„Az elszigeteltség, a távolság nagyon erős önismereti helyzetet generál” – karanténkérdés Paár Juliannának

RN: Mit gondolsz, milyen társadalmi változásokat fog előidézni a világjárvány?

PJ: Laikusként, én mindent átható változásra számítok. Bevallom, nagyon kevés hírrel találkozom. Tévénk és rádiónk nincs, csak online, írott sajtón keresztül tájékozódom. Nem vagyok rá büszke, nem tudom mélyen átlátni a globális jellegű, társadalmi változásokat. Én az egyénre, egyénekre koncentrálok. Valahol a munkám is az „itt és most”-ba húz. Azt hiszem, az egyénnek van a legnagyobb jelentősége ebben a helyzetben, folyamatosan az a kérdés, hogy mi az egyén szerepe a jelenben. Akár folytathatjuk is a gondolatsort, hogy mi, a saját életünket mennyire tudjuk átkeretezni, mennyire tudunk rugalmasak mardni, új távlatokat találni az ellenszélben.

RN: Mi az az egy dolog, amire megtanított a világjárvány?

PJ: Az az igazság, hogy nem egy dologra tanít. Ez egy tanulási folyamat, lehetőség számomra. Folyamatosan arra a kérdésre irányul a figyelem, hogy mit kezdek ezzel a helyzettel? Meg tudom-e találni benne a helyem? Szerintem az elszigeteltség, a távolság – általánosságban mint dinamikai tényező – nagyon erős önismereti helyzetet generál az emberek számára. Remélem, sokunknak adatik meg élni a helyzet adta tanulási-fejlődési lehetőségekkel.

RN: Miképp látod, a kulturális életben milyen módon fog visszaköszönni ez az időszak?

Nehéz erről gondolkozni. Eleinte féltem ettől a társadalmi átalakulástól. Azért ez a helyzet egy előadóművész – vagy akár zeneterapeuta – számára nagy kihívás. Főként a személyesség hiánya zökkentett ki. Folyamatos interakciókban dolgozom akár énekesként, akár egy terápiás folyamat kapcsán. Megijedtem a hiánytól, a távolságtól.

Meg kellett érkeznem a kialakult szituációba. Abba, hogy most egy darabig nem lehetek emberek közelében, természetesen a családomon kívül. Se színpad, se foglalkozás, sem pedig ugyanabban a pillanatban együttlélegzés, összemosolygás, meleg kézfogások, baráti ölelések. És amikor már majdnem elkezdtem sajnálni magam, körülnéztem, hálát éreztem. Hiszen van családom, vannak céljaim. Ez a két dolog, a személyes közegem kellőképpen motivál arra, hogy belevágjak ebbe a bizonyos átkeretezésbe, újratervezésbe. Alkotok, jobban megismerem magam, a családomra figyelek, elmélyülök. Ha ezt mederbe tudom terelni, akkor meg lesz a gyümölcse is. Bízom benne, hogy aki csak teheti – itt főként a kulturális szcéna bármely szereplőjére gondolok –, megkeresi az alkotás lehetőségét, módját.
Azt érzem, nekünk, művészeknek, most az a feladatunk, hogy a magunk eszközeivel segítsünk, kapcsolódjunk be a társadalmi áramlásba, az emberek egymás iránti érzékenyítésének folyamatába.

Paár Julianna fotóját Galán Géza készítette.

Bővebben: FB – Paár Julcsi Hangoló zeneterápia

Récsei Noémi önálló beszélgetőestjei

Kapcsolódó cikkek:

• „A járvány alázatra int” – karanténkérdés Tóth Krisztinának

• „Most a korábbi vetéseink aratása következik” – karanténkérdés Limpár Imrének

• „A zajban és a rohanásban elfeledkezünk a múltról” – karanténkérdés Mészáros Andrásnak

• „…mintha hadiövezetbe indulnék” – karanténkérdés Szamosi Zsófiának

• „A vuhani számok láttán megtorpant a propagandagépezet” – karanténkérdés Hizsnyai Tóth Ildikónak

• „Már most írják a darabokat, gyűjtik az ötleteket filmekhez” – karanténkérdés Tenki Rékának

• „Fel fog értékelődni a laikusok szerepe a gyermekvédelemben” – karanténkérdés Dr. Gyurkó Szilviának

• „Gyakran gondolok a nagyszüleimre. Szeretnék tőlük bocsánatot kérni” – karanténkérdés Grecsó Krisztiánnak

• „Azt hiszem, most kezdődik a 21. század” – karanténkérdés Hégli Dusannak

• „Többször átértékeltem magamban a baj fogalmát” – karanténkérdés Hadas Krisztának

• „Szakmai szempontból az a legnagyobb veszteség, hogy tehetséges, szorgalmas, megbecsült kollégáktól kell megválnunk” – karanténkérdés Vrabec Máriának

• „Ha szakadékba nézel, a mélység is visszanéz beléd” – karanténkérdés Hercsel Adélnak

• „A molekuláris genetikai analízisek sokat segítenek a vírus feltérképezésében” – karanténkérdés dr. Tóth Tar Évának