Zeman és Putyin egymás közt...

Hát igen, elvileg érthető, hogy a reflektorfényben kénytelen-kelletlen szereplő, közben folyamatosan botladozó politikusok helyenként besokallnak az újságíróktól. Főként akkor, ha azok közszemlére teszik viselt dolgaikat, ostobaságaikat, illetve disznóságaikat. Ilyenkor nyilván megfeledkeznek arról, az újságíróknak az a dolguk, hogy informálják a közembereket, miként végzik a munkájukat azok a közszereplők, akiket ők juttatak hatalmi pozícióba. Mármint a közemberek, vagyis a mezei választók. Esetenként pedig véleményezzék a hatalomban dagonyázó politikusok viselt dolgait.

Ezért hát elvileg tulajdonképpen teljességgel érthető az is, hogy konfliktushelyzet alakul ki a politikusok és az újságírók között. Leginkább olyankor, amikor utóbbiak rajtakapják a politikusokat a hülyeségeiken vagy a disznóságaikon.

Miloš Zeman az olyan politikusok mintapéldánya, akik hivatásszerűen játsszák a hülyét, a gátlástalan kocsmai bohócot. Egyébként valószínűleg ennek köszönhetően is mászhatott föl közönsége, a surmó plebsz hátán az uborkafára. Minő paradoxon, hogy többek között az újságíróknak köszönhetően is. Azok nélkül vajon hogyan jutott volna el a mezei választókhoz, hogy voltaképpen kicsoda és milyen fazon ez a Zeman…

Így aztán ahelyett, hogy a vén hülye az újságírók likvidálásáról szellemeskedne, igazából azon kellene agyalnia, hogyan nyalhatná ki a seggüket.

Ennyit a részeges cseh ripacsról. Meg általában a cseh választók többségének politikai ízlésficamáról. Nem különben Putyinról, akit az újságírók likvidálása helyett kielégít azok korlátozása is… És azokról az embermilliókról, akik, ha esik, ha fúj, ha éhen döglenek is, cár atyuskaként istenítik őt.

Hanem azért talán bele kellene gondolkodni leglább egy-egy röpke pillanatra, mennyire tragikomikus helyzet, hogy hovatovább járványként terjed az újságírók iránti fanyalgás és gyűlölet a közemberek körében is. Akiket az újságírók munkája nélkül még inkább iga alatt és sötétségben tarthatnának a politikusok. Bár tagadhatatlan, az igát, az alávetettséget és a sötétséget, az igénytelenséget is meg lehet szokni. Lásd, a pocsolyában hentergő gondtalan disznókat…