Prédikál, iszik, puskacsövet szopogat

Fico előbb agyonharcolta magát a fasiszták ellen, könyörgött a bűnüldözésnek, hogy tegyen valamit Kotleba ügyében, aztán, amikor a főügyész lépett, kijelentette, hogy egy párt feloszlatása amúgy sem járhat nagy eredményekkel.

Vagy: Fico előbb belügyminisztere kölcsönös oda-visszatámogatásával hitet tett amellett, hogy tulajdonképpen nálunk nincs korrupció, most meg agyonharcolja magát a korrupció ellen. Ami nincs. Izé…

Azt ugyebár mindenki tudja, Szlovákiában az emberi jogok, a jogbiztonság, a jogállamiság stb. példás. Ahogyan Fico fogalmazna: standard és stabil. Közben viszont ellenzi a jogállamiság elvei ellen vétők pénzmegvonással büntetését. Politikai okokból… (Miközben Orbánék és a lengyelek körül is szorul a hurok.) Azt nem mondta, növelné-e gyermeke zsebpénzét, ha nem tesz eleget a kötelességeinek. Javasolnánk az értelmező szótárban rákeresni a következetességre.

Danko nyilatkozat-brillírozott az alkotmánybíróság amnesztia-döntése kapcsán. Elvégre az elvek és a jog embere. Az ismert félórás hosszúmondat-zsonglőr imígyen köhintett: „Örülök annak, hogy a koalíció olyan megoldást talált, amelyet az Alkotmánybíróság is alátámasztott”. Szóval fejlődik. De hová?

Oda, hogy már ő is, és a miniszter is bevallja, Danko kézivezérli az oktatásügyet. Jóakaratúan szereptévesztésnek, korrekten kompetenciazavarnak, némi indolkolt paranoiával egészségtelen és nagy valószínűleg törvénytelen diktálásnak (zsarolásnak? hiszen függőségi viszonyban vannak) nevezhető az ilyen beleszólás pártja miniszterének tárcavezetésébe. Akkor is, ha mindenhez ért, mert ugye mindenhez ért. Persze, ne legyünk naivak, melyik pártvezető nem irányítja delegáltjait (és melyik vallja be?)? Na, de így? Csak hogy röhöghessünk: Miközben Danko ezt a pártdiktátumot felvállalja, azt állítja: még több államot akar az iskolákba. Magyarán előírna és központosítana. Miniszter bólint. Közben pedig az eddigi – igaz, szervezésileg legkövetkezetlenebb, s tán legtöbb módosítót kapó, ám – legliberálisabb reformtervét dolgoztatta ki. De közben bólint. Danko meg örül. Most akkor ki lett itt átverve? (Azt ezért tudni kell, az ilyen reformnak Szlovákiában semmilyen kormány esetén nincs esélye csorbulatlan formában megvalósulni, de még törvényerőre emelkedni sem… Még csak véletlenül sem. Innen tudható, hogy tartalmaz valódi reformtörekvéseket. De egy vak lóért nem adnám, ha egyes elemei mégis…)

Eközben a fasizmus elleni békeharc csúcsra jár a sulitárcánál is, lesz itt, kérem, állítólag növelt óraszámban történelem. Arra viszont (a szakemberek?) kevesen gondoltak, hogy kilencedikben, főleg annak második félévében ez köbö annyira szalmacséplés, mint a szüzek hártyájának visszavarrása – lásd fentebb Fico eseteit. Aki látott már kilencedikest, tudja. Aki tanította, simán megesküszik. Arra viszont gondoltak páran – csak épp kevesebben az intifa és töben a náci oldalon, hogy bizony (elnézést, ez nem általánosítás, hanem esetenkénti tapasztalat) nem kevés történelemtanár így emelt óraszámban terjesztheti a nem kívánatos igét, hiszen nem kevés történelemtanár (de tudok, magyar, szlovák, orosz és földrajz szakost is!) maga szintén nettó náci. Ennyit a kontraproduktivitásról. Arra viszont megint nem gondoltak elegen (a szakemberek?), hogy az elhanyagolt művészetoktatás meggyógyítása lehetne az egyik a megfelelő eszköz, nem egy évig, hanem mindig. Hiszen a művészet hat pozitívan az érzelmekre, az csiszolja az érzékeket, az elmét, az arányérzéket, sőt a matematikai / logikai gondolkodást is, az mutat rá a jóra, az esztétikumra, a szépre, az elvszerűre, az erkölcsi értékekre, az hálózza be az életet, és az vezet végig az emberi alkotás folyamatain, történelmi logikáján. És még folytathatnánk. A szép lelkű emberek ritkábban gyilkolnak. Mondjuk, a kitüntetéseiket vagy ruhadarabjaikat sem nagyon csókolgatják élő tévéadásban – ez is amolyan ízlésizé…

Ehhez képest a kézivezérelt sulimiszter és a szintén SNS-es, tehát ugyancsak kézivezérelt háborúfelelős parancsfetisiszta Gajdoš (a szakemberek?) azt ötlötték kifele az eszükből, vagy a Dankoéból ugyebár, hogy márpedig a zextrémizmus ellen kell még a sulikba a honvédelmi nevelés is. De nagyon. Apaként, pedagógusként és olyan volt diákként, aki már ilyet abszolvált, mondom: isten ments! Ennél nagyobb olyan hülyeséget, amely egyszersmind aktuálpolitikai demagógia, mostanság tán lehetetlen kitalálni. Épeszű ember agyában józanul nem fordul meg. Nem csak világnézeti, de szakmai szempontból sincs mit keresnie az ilyen „tantárgynak” a sulikon. Az extrém élethelyzetektől a gyerekeket és a lakosságot épp a hadügy (ha már egyszer van…), a katasztrófavédelem, a belügy, az egészségügy professzionális alkalmazottainak a dolga megvédenie. A gyerekeket nem az extrém élethelyzetekre kell felkészíteni (félelmet nevelni beléjük), hanem a normális, félelem nélküli, szabad életre. A jövő mindennapjaira. Ezzel az iskolaügy éppenséggel – ha már a militarista tendencia így elharapózott –: hadilábon áll. És amennyiben mégis szükséges némi óvatosság, akkor ahhoz nem szükséges áltantárgyat bevezetni. (További praktikus ok: ne kelljen átdolgozni az oktatási programokat, elvenni a hasznos tárgyaktól az óradotációt, ne kelljen amiatt a tanárok óraszámait és szerződéseit változtatni, szóval a feje tetejére állítani mindent. Ne!)

Aki akarja, nyaldossa csak a plecsnijeit, smároljon a vállpántjaival, szopogassa a puskacsövet, de a gyerekeket hagyja békén a hülyeségekkel! Nem kérjük vissza a hetvenes-nyolcvanas éveket!